Kiradírozták őket a város történelméből, most belenézhet az életükbe

Lassan két és új, állandó helyén is másfél éves múltja van a szombathelyi zsidóság életét bemutató, igényesen kivitelezett Szemtől szembe című fotókiállításnak. A remekül installált anyag most páratlanul alapos és esztétikus katalóguskönyvet is kapott.

Tulajdonképpen a cikk címében leírt felszólítással akár be is fejeződhetne ez az írás. Ám a tegnap délután bemutatott, az alapjául szolgáló, városunk zsidóságának vészkorszak előtti és alatti történetét bemutató kiállításhoz hasonlóan a Szemtől szembe - Képek a szombathelyi zsidóság történetéből címet kapott kötet (album, katalógus - vagy ahogyan tegnapi helyszíni méltatói meghatározták: történelmi-társadalomtörténeti kódex és könyvbe rendezett fotókkal történő tanúságtétel) megérdemel, sőt kikövetel még némi méltatást.

Kelbert Krisztina magyar és angol (fordító: Balogh Róbert) nyelven megjelent könyve ugyanis mint helytörténeti-történelmi szakmunka és mint műalkotás (vizuális koncepció és tipográfia: Kassai Ferenc) is elképesztő, tiszteletet parancsoló és megkérdőjelezhetetlen minőséget megtestesítő kutatói, kulturális és esztétikai teljesítmény egyszerre. Lehet persze mindezt és a létrejöttéhez vezető utat a tartalmát jelző számokkal is szemléltetni: 3 év intenzív kutatói, szövegírói, fordítói-lektori és könyvtervezői munka; egy pazar kiállítású négy és fél kilogrammos kötet; 1.178 fekete-fehér fotográfia; 651 részletesen feldolgozott személyes sorstörténet; ezek háttereként 40 társadalom-, kultúr- és eseménytörténeti fejezetben tálalt korrajz; a Soá előtti 3.200 fős helyi zsidóságból 1.168 konkrétan is említésre kerülő név…

Itt mindenki szombathelyi

Családok, apák és anyák, gyerekek, szerelmesek, boltosok és más kereskedők, vállalkozók és értelmiségeik, orvosok és mérnökök, művészek és tanárok, egyszerű és dolgos kétkezi emberek, polgárok és munkások. Szomszédok és munkatársak, ismerősök, barátok és szerelmek egy mindent megváltoztató, minden itt élőre (ránk, maiakra is) hatással lévő történelmi kataklizma és tragédia előtt és alatt. Városlakók a XX. század eleji Szombathelyről: az elődeink, egykori polgártársaink.

Szombathelyi, magyar zsidók. Akik pontosan ugyanolyan hittel, tervekkel, álmokkal, reményekkel és (mert ez is emberi) szorongásokkal és félelmekkel küzdöttek, keltek és feküdtek nap mint nap, akárcsak mi most, a jelenben. Hogy egy - mai tudásunkkal és távlatos rálátásunkkal már jól kirajzolható - gonosz folyamat és eseménysor végén mindezen sokszínű és nyüzsgő hétköznapiságuk akaratukon kívül és kegyetlenül erőszakosan véget érjen…

Fényírással megőrzött sorsok Fotó: Bonyhádi Zoltán

Ám ennek a kötetnek a lapjain ennek a komor és baljóslatú történelmi árnyéknak az ellenére egy pezsgő és lüktető, prosperáló, a szó legjobb értelmében vetten európai és polgári Szombathelynek az élete elevenedik meg. Jelezve kicsit azt is, amit a világháború, a népirtás és aztán nyomában az újabb diktatúra tombolásai megszakítottak és megtörtek Szombathely, a Nyugat királynője és a város zsidó közössége számára is. A tegnapi megemlékezés egyben ünnep és - ahogyan Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke emlegette - valamiféle elégtétel, mérföldkő is e sokat szenvedett közösség életében.

Tanúságtevők

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke a kiállítás és a kötet alapjául szolgáló, épségben fennmaradt Knebel-féle fotógyűjteményt és a hozzá még összegyűjtött anyag felhajtásoktól mentes és méltó feldolgozását méltatta, amely páratlan tükrét adja a vidéki zsidóság sorstörténetének. Koczka Tibor alpolgármester Szabó István A napfény íze című filmjének egyik központi motívumát felidézve a hagyományoknak még létezésük idejében való megbecsülését ajánlotta az esemény egyik fő tanulságául.

Ungvári Tamás is kicsit hazatért Fotó: Bonyhádi Zoltán

A mindig lebilincselően művelt és szellemesen beszélő Ungvári Tamás író és irodalomtörténész (azon túl, hogy kitért családja kámi gyökereire és majdnem teljes megsemmisülésére a Holokauszt idején) is hangsúlyozta az élet addig biztosnak hitt kereteinek, az értékeknek a Holokauszttal történt megtörését-megszakítását - ugyanakkor egy életteli és emberi közösség tanúságtételének tartja a szombathelyi kiállítást és az annak méltó párjaként elkészült kötetet. Kelemen Zoltán színművész és Völgyi Attila gitárművész pedig meditatív, hol elégikus, hol pedig drámaian lírai zenés szabadversekkel igyekezett megfogalmazni a megfogalmazhatatlant.

Tegnap sokan, nagyon sokan jöttek össze a Zrínyi utca közepén található Zsidó Kultúra Házában tavaly óta látogatható, lenyűgözően gazdag, elgondolkodtató és alaposan dokumentált fotókiállítás terében megtartott könyvbemutatóra. Hogy ünnepeljék a világháború során majdnem teljesen megsemmisített szombathelyi zsidóságnak e történelmi tragédia előtti életét bemutató fotókönyv megjelenését. A teremben összegyűltek nemcsak zsidók voltak. Mert ez a kötet (és az alapjául szolgáló nagyszerű tárlat is) közös szombathelyi múltunkról és örökségünkről szól. Róluk és rólunk. Zsidókról és nem zsidókról. Vallásos vagy éppen vallástalan, ilyen vagy olyan meggyőződésekkel és hitekkel élőkről. Rólunk - szombathelyi magyarokról…

V.A

(Forrás: Nyugat.hu)