Mikor (vers)

2015. január 01., 19:43

                                 MIKOR

Mikor már eldurrant a maradék kósza petárda,
az utolsó kutya is beleüvölt a világba,
mikor felszáradt minden utcán felejtett hányadék
és megfagyott az összes testből szivárgó váladék,
mikor kijózanodott a sok félő, részeg lélek
és émelyegve arra ébred, nem haltam meg, élek,
mikor elhalkul a harsány tűzokádó utcabál
és megpihen a kiglancolt karneváli utcalány,
mikor az ünnepek majd egyszer hétköznapnak tűnnek
és hétköznapok rejtekében ott bújik az ünnep.

Akkor engedlek közel...

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!