Huszonöt vasi szerző otthonélménye a Szülőföld Kiadó vadonatúj antológiájában

Több olyan könyves műhely is működik Szombathelyen, amelynek köteteit szinte lehetetlen naprakészen követni. Az egyetemhez kötődő Savaria University Press után most itt van a Szülőföld Ki-adó, amely legújabban vers-antológiával állt elő: az „Itt-hon” című válogatásban huszonöt vasi kötődésű szerző mutatkozik be; illetve többen közülük már régen túljutottak a bemutatkozáson.

A kötet alcíméhez – Versek Vas megyéből – még egy cím csatlakozik a gyönyörű Kamper Lajos-grafika felhasználásával készült borítón: Szülőföldem – otthonom. Ez utóbbi, függőlegesen szedett „másod-alcím” arra enged következtetni, hogy a kiadó sorozatindítás szándékával jelentette meg a versgyűjteményt. Az előszó szerzője Pete György, az Életünk folyóirat egykori főszerkesztője, aki az „újrakezdés reményével” ajánlja az olvasó figyelmébe a vasi antológiát. Az ŐrvidékHázban megrendezett könyvbemutatón Czetter Ibolya – mintegy folytatva a Pete György előszavában megfogalmazott gondolatot – egyebek mellett arról beszélt, hogy bár valóban hiányt szenvedünk szellemi alkotóműhelyekben, azért akadnak ellenpéldák is: az utóbbi évtizedben mintha a Weöres Sándor Színház Thea-tér-programjai kínálnának alkalmat az inspiráló élmények átélésére. Ahogy az is örvendetes tény – emlékeztetett rá az ELTE SEK tanára –, hogy „a legínségesebb időkben fogtak össze a magyar szakos tanárjelöltek az egyetemen, hogy irodalmi műhelyt alapítsanak, ahol nemcsak meghallgatják egymás műveit, hanem felkészülten vitatkoznak irodalom és élet kérdéseiről”.

És az „ellenpéldák” sorát gyarapítja a Szülőföld Kiadó legújabb vállalkozása, a vasi költők antológiája, amelyben huszonöt szerző „más-más módon, más nyelven, más regiszterben, más nézőpontot választva, más generációhoz tartozván fogalmazta meg kötődését, származási és kulturális közösségéhez fűződő bensőséges viszonyát. A haza nem mint történelmi vagy politikai fogalom, hanem mint bennük élő képzet kapott nyelvi formát verseikben”.

Mindent összevetve Czetter Ibolya úgy véli, hogy „a megjelent antológia több gyűjteményes kötetnél, válogatásnál, képviselete a helyi értékteremtésnek, s híradás a környezetünkben élő alkotók munkásságáról, költőink személyiségéről. Az értéket, nyilvánvaló: nem rejtegetni, hanem megosztani kell.
Az antológia közelebb hozza az emberekhez mindazt, amire büszkék lehetünk”. Hát akkor nézzük! A kötetet szerkesztőként Tóthárpád Ferenc jegyzi, aki maga is szerepel versekkel: az ő „csokra” zárja a válogatást. (Ő volt a 2005-ös vasi Párversek szerkesztője is.) Az új antológiában a „régi motorosok” között (persze előfordulhat, hogy az ifjabb, mondjuk slamben utazó generációknak már őket kell bemutatni) ott találjuk Böröczki Mihályt, Devecsery Lászlót, Csider Sándort, Pődör Györgyöt. Az utóbbi években szerzett népszerűséget (valóságos rajongói kört) költőként, dalszerzőként Kelemen Zoltán, a WSSz színésze. Lassan ugyancsak a „derékhadhoz” sorolható Varga Richárd, akit egyetemi évei kötnek Szombathelyhez (különben magyartanár, énekes-gitáros, dalszerző, slammer).

A betűrendet követő szerkesztésnek fontos érdeme, hogy valamennyi költő fotóval, kis életrajzzal kapott helyet az antológiában. A huszonöt vasi szerző között tíz női szerzőt találunk: a húszévestől a nyolcvan évesig. (Virginia Wolf a Saját szobából küldi üdvözletét.) Ahogyan például Bognár Stefánia – eredendően matematikatanár – életrajzában olvashatjuk: „Éppen 20 évvel ezelőtt kezdte bepótolni a versírás terén elmulasztottakat…”
Izgalmas összeolvasni ezeket az életrajzokat: sorsok, életutak, invenciók – szinte szétfeszítve a dióhéj-keretet. Kamper Lajos művészetét Gálig Zoltán jellemzi. Ahogy a miniesszé mondja, a grafikusművész itt látható munkái régi mutatványosokat idéznek – a megformáltság minőségében is: „Ősi mutatványosok örökösei, talán a reneszánsz korból. Abból a korból, amikor új módon fedezték fel az embert, és a nők szerepe is lassacskán kezdett megváltozni. Mert egyik fő témája a Nő.” Lám, micsoda titkos összefüggések.

És ha találomra belelapozunk a kötetbe, hogy apró mozaikokból kirakjuk a benne megjelenő otthonképet, akkor olyasmiket találunk, hogy levendula, bazsalikom, öreg szék, vagy (a Nyugat-nemzedékek eleganciáját idéző) ódon komód. Esetleg kacatgyűjtő doboz, kicsi öniróniával (mert a kacat – az kincs). Óriás platánok. A fény hosszú, derűs játékai. Őszi háztetők. Otthonos fogas, kabát, meg nem talált villanykapcsoló. De más majd – mást talál.

Forrás: (Ölbei Lívia-Vaol.hu)

Fotó: (Büki László-Vaskarika.hu)