Két interjú
2016. április 26., 07:37
Kelemen Zoltán kísérletezésének célja, hogy életét a teljesség felé terelje
Kelemen Zoltán eddig talán kevésbé ismert, új oldaláról mutatkozott be. A Weöres Sándor Színház művésze egy évtizedet követően új, ezúttal verses kötettel jelentkezett és Völgyi Attilával közösen, elsősorban ezeknek a megzenésítésével, sanzonokkal léptek színpadra. Bár a színházi évad lassan a végéhez közeledik a szombathelyi születésű Kelemen Zoltán meglehetősen elfoglalt.. Egyszerre több darabban játszik, szervez, emellett jutott ideje arra is, hogy egy verseskötettel, valamint egy zenés koncerttel kedveskedjen az érdeklődőknek.
Hogyan jött az ötlet, hogy megzenésített költeményekkel lépj színpadra?
– A Hétköznapok sanzonjainak volt már egy előszobája korábban, hiszen Varga Richárddal karöltve már, igaz más koncepcióval, történt egy hasonló kezdeményezés .A magyar líra klasszikussá vált és kevésbé ismert költeményeivel, parafrázisokkal, valamint megzenésített versekkel álltunk ki a közönség elé és a sikerét jól mutatja, hogy már csaknem 20 előadást a hátunk mögött tudhatunk. Ez volt az elsői ilyen jellegű „utazás”. Fontos még megemlíteni, hogy a zene mindig az életem része volt. 20-25 évvel már énekeltem zenekarokban és az utóbbi időszakban a hasonló jellegű munka nagyon hiányzott, vágytam már rá. Most a költészetet, egy érzékeny gondolkodás és látásmódot, összekapcsolva a könnyűzene bizonyos ágaival, a sanzonnal, a jazzel, a pop muzsikával szerettem, szerettünk volna valami újat létrehozni.
Völgyi Attilával nem először hozott össze a sors, szombaton közösen adtatok koncertet. Milyen volt vele dolgozni?
– Nagyon inspiráló. Attilával korábban felkérésre készítettünk egy-két dalt, ami nem múlt el nyom nélkül. Korábban dolgoztunk aztán a Weöres Sándor Színház több zenés darabjában is, tehát nem voltunk ismeretlenek egymásnak. Fontos és mindenképpen ki szeretném emelni, hogy Attila csodálatos, magasan képzett zenész, különböző gitárokon és lanton is kiválóan játszik. Ráadásul igazán üdítő, hogy mindezt több stílusban képes megmutatni. A közös munkánkat egy ötletelés előzte meg, majd szerettem volna meggyőzni, hogy tegyünk egy közös kirándulást az imént említett zenei stílusok világába. Közös szempontunk az volt, hogy a szöveg és a zene egyenértékű egységet alkosson,, ne működhessen egyik a másik nélkül. Igyekeztük megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a textúra intellektuális élmény legyen, a zene pedig felkavaró, nem hétköznapi és steril, mégis fülbemászó legyen. A dalszövegeket én írtam, ezek közül 
néhánynak a megszületését Jacques Brel művészete inspirálta,, a zenéink felét Völgyi Attila írta,a másik felét pedig ő dolgozta át a saját koncepciónknak megfelelően. A célunk az volt, hogy líra és a muzikalitás kerek, teljes egységet alkosson.
Apropó dalszöveg. Kedden jelent meg legújabb versesköteted is „Középkorom”címmel. Mennyire fonódik össze a koncert szöveg és hangzásvilága, valamint a könyv tartalma, mondanivalója?
– Mondhatni teljesen, hiszen saját életemből, tapasztalataimból, látásmódomból, szemléletemből merítve születtek meg a dalszövegek és a versek is. S hogy mennyire épülnek egymásra? A koncerten felcsendülő 16 dalból, 14 megtalálható a kötetben is. Szóval nem lehet függetlenedni az életünket érintő hatásoktól, így vagyok ezzel én is, bár engem azért jellemez egy bizonyos objektivitásra törekvő „középen állóságra” vágyás. A Középkorom cím mögött a biológiai koromon kívül ez is benne van, illetve maga a kor is amiben felnőttem és azzá váltam aki vagyok. 40 év felett máshogyan látja már az ember a világot. Érzékenyebbek leszünk a tapasztalatoktól, a személyes és közösségi veszteségektől, illetve azok hatásaitól, a hiánytól, valamint fogékonyabbak az élet esendőségei iránt. A kötet 4 ciklusra van osztva, különböző témákat boncolgat, de mindben megtalálható Kelemen Zoltán lelkéből, gondolatataiból egy-egy darab.
Mennyire tudatosak ezek – a színészettel annyira párhuzamba nem álló – szárnypróbálgatások?
– Inkább azt mondanám, hogy az emberben megérnek dolgok. Nekem úgy tűnik, úgy 10 évenként vannak hasonló kísérleteim, talán azért, hogy az életemet a teljesség felé tereljem
Verseket, dalszöveget írsz, színdarabokban játszol, próbálsz és koncertet adsz. Elég pörgős napjaid vannak. Jut időd a pihenésre is?
– Tényleg előfordul, hogy reggeltől-estig a színházban, vagy más próbatermekben vagyok. Az évad június közepén ér véget, de láthat a közönség többek között Várpalotán, Győrött, Szentgotthárdon és természetesen a Savaria Karneválon is, ezúttal már nem rabszolgahajcsárként.. A nyáron csak néhány hét lazításban lesz részem, épp ezért igyekszem majd tartalmasan eltölteni azt.
Pungor Csaba
(Forrás: ugytudjuk.hu)
Kelemen Zoltán és az ő középkora
Középkorom nagyon találó cím…
Több jelentése is van ennek a címnek. Egyrészt igen, az én középkoromra utal. Úgy gondolom, most már kicsit másképp látom a világot, az emberi esendőségre érzékenyebb vagyok, mint korábban, ebből a változásból is fakadnak a versek. A könyv alapvető témáit tekintve négy ciklusra oszlik, a második etap címe a Közélhetetlenség, ami szintén szervesen kapcsolódik a kötet címéhez. Ebben közéleti rezdülések, reflexiók kaptak szerepet, az elmúlt évtizedek nagyobb fordulópontjait, csalódásait, generációm elveszett illúzióit, gyengeségeit, esendőségeit igyekeztem gorcső alá venni.. A harmadik jelentése, egyfajta objektivitásra való törekvés, ahol paradox módon, bizonyos empátiára törő kívülállósággal próbáltam megfogalmazni személyes témákat. Igyekeztem kizárni belőle az egyértelmű ítéleteket, remélem ez sikerült.
Említetted, hogy ciklusokra oszlik a könyv, mit lehet tudni a többi háromról?
Mindegyik egy külön kis része az egésznek. Az első a Hétköznapok sanzonjaiban inkább dalszövegek, vagyok azoknak szánt sorok kaptak helyet, személyesebb ihletésű történetekkel, gondolatokkal. A harmadik a Hiány esztétikája, ami privát és állandó emberi érzésekből együttesen fakadó gondolatok. Definíciók címet kapta az utolsó ciklus, ami játék a szavakkal, a szimbólumokkal a mondatokkal és a jelentések manipulatív torzulásaival.
Mióta készül a könyv?
Három - négy év munkáját tartalmazza, de tavaly nyáron körvonalazódott meg bennem a megjelentetés vágya, azóta pedig folyamatosan csiszolunk rajta. Azért is beszélek többes számban, mert ez nem csak az én munkám, Fűzfa Balázs irodalomtanár, egyetemi docens nagy segítségemre volt, mint ösztönző erő, mint mentor. A kiadó is a hozzá köthető Savaria Univeristy Press, de sokat köszönhetek a Savaria Lions Clubnak, mint szponzornak..
Hogy válogattál?
A lehető legegyszerűbbre csupaszítottam a szövegeket, a formát is szerettem volna minél egyszerűbbre alakítani. Nincsenek benne például illusztrációk, ez lehetővé is tette, hogy több vers beleférjen. A könyv maga 70-75 oldal, de szinte tele vannak szerkesztve az oldalak Bonyhádi Károly könyvtervező grafikus kitűnő munkája által. Saját magam kritikusa voltam, szigorúan kidobtam azokat a műveket, amik nem feleltek meg a mércémnek.
Művészileg nagyon sokoldalú személy vagy, mégis kik hatnak rád leginkább?
Nincsenek inspiráló, ösztönző múzsáim, de Háy Jánost és Garaczi Lászlót nagyon szeretem, bár teljesen más művész mind a kettő.
Nem ez az első könyved, korábban már jelent meg novellásköteted.
A 2005-ös kötetből most szerintem már csak a fele vállalható, vagy hogy pozitív legyek, a fele még most is vállalható. Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, még nem volt annyira kiérlelt dolog. Ez a mostani jóval komolyabb, összeszedettebb, kiforrottabb munka. Szerintem.
Látszik a könyvön, hogy nagyon egyszerű és letisztult, direkt?
Ez külön kívánságom volt, nem szerettem volna egyéb attrakcióval kiegészíteni. A célom, hogy ezek a gondolatok a lehető legtisztábban, a lehető legpuritánabb módon tudjanak eljutni az olvasóhoz. A design is ezt szolgálja.
Sok témát feldolgozol, de melyek a legjellemzőbbek a Középkoromban?
Az elhagyatottság, a magány, vagy az attól való félelem, a kirekesztettség, a szubkultúrából való kitörés lehetetlensége, a provincializmus, a kisstílűség, az elvesztés, az elengedés, a társadalom manipulálhatósága, mind megjelenik benne. Meg persze, reményeim szerint még ezer minden.
Korábban mondtad, hogy a könyv egy része személyesebb hangvételű, akkor lehet azt mondani, hogy ezzel kitárulkoztál?
Ahogy a világ egyre jobban kitárul az internet miatt, az ember egyre jobban bezárja magát. A színészet egy alkalmazott művészi ág, ott megint más a helyzet, sokszor meg kell felelni a rendező vagy a mű követelményeinek. Bőven van belém szorult közlési vágy, ez öltött most formát, de hozzáteszem egyfajta terápia is ez egyben.
Már van kettő kerek évfordulóra írt könyved, akkor feltételezhető, hogy lesz még?
Az első címe Korkórkörtérkép, ennek pedig Középkorom, szóval valószínű, hogy a harmadik címében is szerepelni fog a „k” betű. A következőt vegyes műfajúra gondolnám, bár csak néhány év múlva.
Szombaton lesz koncerted Völgyi Attilával, a Hétköznapok sanzonjai. Az itt hallható dalok megtalálhatók a könyvben?
A koncertprogram tizenhat dalából tizennégy meghallgatható majd szombaton 19 órakor a Weöres Sándor Színházban. Attilával nyár óta dolgozom együtt és elmondhatom, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást. A zenék egy részét ő írja, a másik fele pedig Jacques Brel sanzonjainak általa való feldolgozása. Fontos számomra a zene, sokat tanulok belőle.
.jpg)
Ilyen jellegű duó Szombathelyen nincs is.
Én is így gondolom, ez a jazz, a sanzon, a popzene egy érdekes keveréke. Persze igyekszem ezekbe az estekbe irodalmi ihletettségű és igényű szövegeket beemelni. Tudni kell, itt nem győzi le a szöveg a zenét, a zene sem a szöveget, ahogy az énekes sem a hangszert, és fordítva.
Akkor neked ez egy irodalmibb időszak. Szombaton koncert, kedden a Középkorom bemutatója, szintén a WSSZ-ben.
Izgalmas időszak ez, sőt kiegészíteném, hogy szerdán pedig Varga Richárddal lépek fel Várpalotán. A Szállj költemény című közös irodalmi estünk is a szívem csücske. Vele is nagyon jól kiegészítjük, tiszteljük, becsüljük és szeretjük egymást, bár a lírának egy más szegmensét mutatom be vele. Ez a projekt is közel áll a szívemhez, hálás vagyok, hogy ilyen remek emberekkel dolgozhatom együtt.
Kánya Dóra
(Forrás: frisss.hu)
« Vissza az előző oldalra!
