A „holdbéli csónakos” nyomában - VIII. Weöres Sándor Olvasótábor és Nyári Egyetem Csöngén

Idén nyolcadik éve, hogy összegyűltek az irodalom iránt érdeklődő fiatalok Csöngén, Weöres Sándor lakhelyén, hogy néhány napra lírába, zenébe és egyéb művészetekbe merüljenek. Dr. Fűzfa Balázs és Varga Richárd Szombathely és Veszprém környékéről hívta meg tanítványait és ismerőseit, akik közül sokan már visszajáró táborozók. Három napon át szívták a csöngei levegőt, melytől égig nőtt a bennük bújó létra.

Csönge valami újat ad az embernek, mikor nem csak a könyvben olvas róla, hanem belesétál az irodalomba. Weöres Sándor lába nyomán jár-kel mindenki a vidéken, a vasárnapi imát pedig Petőfi Sándor nyoma mellett mormolhatja bárki. Itt a pókháló maga az irodalom: beszőtt mindent. Ebben a pókhálóban jó bennragadni. Ezért szervezi meg dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, karöltve több volt egyetemi hallgatójával nyolcadik éve a Csöngei Olvasótábort.

A tábor célja eleinte az lett volna, hogy a félév során elmaradt témákat barátságosabb környezetben vitassák meg. Viszont az évek során cserélődtek a tagok is, a korosztály is. A Nemesvámosi Waldorf Gimnázium, valamint a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium több tanulója is részt vett az „irodalmi kalandnyaraláson" az egyetemi hallgatók mellett.

A tábor színes programmal várta az érdeklődőket: előadások, könyvbemutatók mellett képzőművészeti workshop és Rozmán László vezette Csönge-túra is belefért a három napba. Bokányi Péter és Láng Gusztáv tanár úr is nemrég megjelent könyvének apropóján érkezett ide, és mindketten kutatásuk témájából adtak ízelítőt. Bokányi Péter répcelaki származású, így ebből kiindulva tett egy képzeletbeli irodalmi túrát, elidőzve a lényegesebb településeken. Munkájának alapjául szolgált, hogy részt vett a Vas megyei irodalmi emlékhelyek tematikus útvonalának létrehozásában. Láng Gusztáv a nyugatos költőkről adott ki már több tanulmányt, s most Ady Endre költészetének, életének értelmezéséről beszélt.

A csöngei táborozók „belefolytak" a falu életébe is: a szombati Weöres Sándor megemlékezésre műsorral is készültek. Kórusban szavalták a jól ismert Bóbita c. gyermekverset, ami igazán különleges hangzást nyújtott. A falu egyértelműen szívén viseli a tábor életét, ezt a néhány napot.

Sztranyák Zsófi képzőművészeti workshopjának köszönhetően mindenki kivonult a természetbe alkotni, amiből csodálatos munkák születtek. Weöres Sándor Bóbita c. verse több módon is megjelent: lógott fáról apró fűzfaág-hintán, s botokról, levelekből megformálva. Eckert Lídia és Tóth Janka a hajukba fonták bele a természetet, s fűzfaágakból készítettek koronát. Akárcsak Czédli Mónika, akinek hajából Kocsis Marcell készített virágos mezőt. Néhány alkotás az aktualitást is szem előtt tartotta, így készült kavicsokból egy Magyarország térkép, melyben a „hazajön a fiad" feliratot olvashattuk. S a fáról fölélógatott kavicsok tényleg mindig visszaszálltak. Varga Mátyás a jin-jang formájából kiindulva alkotott facebook-központú társadalom-kritikát. Zsófi is alkotott, ugyanis mindeközben megjelenítette „Csönge csöndjét": a fákra kötözött széndarabok a szél mozgása által „zenéltek" grafikus mintákat a fehér lapokra.

Fűzfa Balázs tanár úr is mesélt az ő saját „élet és irodalmáról". Abdai származású, ez alapjában véve is meghatározó számára. Édesapja foglalkozott először Radnóti Miklós sírjának felkutatásával, így állhat ma Abdán az emlékmű. A többi pedig már történelem.

Ebben a szellemben indultunk útnak, hogy megtekintsük Csönge egyik ékességét, a Weöres Sándor és Károlyi Amy emlékházat. Az udvaron és a ház minden helyiségben elhangzott legalább egy vers kettejük tollából. A ház legérdekesebb része Weöres Sándor szobája, ahol az egyik fal dedikált kötetekkel van tele. Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, T.S. Elliot, de még Radnóti Miklós is dedikált könyvet Weöres Sándornak. Az emlékház megtekintése után a költőházaspár sírjához is elmentük, megemlékezni egy verssel a „holdbéli csónakosról".

Az utolsó nap zárásaként Kelemen Zoltán és Varga Richárd adták elő „Szállj költemény!" című műsorukat. Az evangélikus plébánia falai között egy tucat fiatal ült kitárt és „kifacsart" lélekkel. Az irodalom mindenkihez szóló ereje ilyen pillanatokban mutatkozik meg igazán. Amikor mindenki számára jelent valamit, hogy „Szeretném magam megmutatni. Hogy látva lássanak". Amikor mindenki szíve találkozik egy költemény oltárán...

 A tábort végül egy jó hangulatú, tábortüzes slam poetryvel koronázta meg a Savaria Slam Poetry és az OdaLÖKött KÖLtészet néhány előadója.

Hogyan is kezdtük? Csönge valami újat ad az embernek, mikor nem csak a könyvben olvas róla, hanem belesétál az irodalomba...

/Lutor Katalin/