Hát ezért olyan szép a színház - Egy szokásos rendkívüli este a Krúdy Klubban

Szombathely - Van úgy, hogy a véletlen - vagy a kényszer - szükségszerűséggé változik. Ez történt a WSSZ Miért szép? sorozatának 15. összejövetelén a Krúdy Klubban. Egy rendkívüli este, egy nappal a rendkívüli közgyűlés után, amikor megmutatkozott, hogy miért szép ez a színház.

Ezen az estén a színészek arra keresik a játékosan komoly válaszokat, hogy "miért szép". A sorozat március végére rendelt (már a műsorfüzetben is közzétett) képzőművész vendége végül mégsem tudott részt venni a programban, úgyhogy Oroszy Csabáéknak gyorsan kellett cselekedniük.

Ezen a ponton csapott át a kényszer véletlenbe, és változott végül szükségszerűséggé: Legyenek a Miért szép?-este vendégei ezúttal a színészek! Hát persze! Készüljön kisfilm (egypercesekből összeállított filmfüzér) Kaczmarski Ágival, Oroszy Csabával és Dömötör Katival), nyíljon kiállítás (a "standfotókból"), legyen beszélgetés (Oroszy Csabával), hangozzanak el zenék (Mérei Tamás ajánlásával), versek (Jordán Tamás előadásában), elemzések (Fűzfa Balázstól); vagyis különben haladjon minden a bevált koreográfia szerint.

Így történt. Bánfalvi Eszter, Bányai Kelemen Barna, Balogh János, Edvi Henrietta, Fekete Linda, Hartai Petra, Horváth Ákos, Jámbor Nándor, Kálmánchelyi Zoltán, Kelemen Zoltán, Kenderes Csaba, Matusek Attila, Mertz Tibor, Nagy Cili, Németh Judit, Szabó Róbert Endre, Trokán Péter, Vlahovics Edit vett részt a játékban. Mind örömmel rejtőztek el egy percre az üveglap mögé a hol sírnivalóan szép, hol fölszabadítóan nevettető, de mindig invenciózus egyperces föltárulkozások kedvéért.

Játszani csak komolyan érdemes. (A negyedik színházi fal - mint üveglap, amelyre írni, rajzolni is lehet. Egyszerű és nagyszerű alapötlet, ezernyi kijárattal.) Külön öröm fölfedezni, hogy mindannyian mennyire "önmagukat" adják (mi mást tehetnének), amikor üveglap mögé fogalmazzák a saját "miértszép"-jüket. A pódiumra Mertz Tibor és Balogh János ül ki. Balogh Janiból itt lett színész, Mertz Tiborról pedig talán kimondható, hogy itt, a Weöres Sándor Színházban érett formátumos, nagy színésszé.

És akkor Jordán Tamás József Attilát mond. Például a Thomas Mann üdvözlését (1937-ből): "(...) mesélj arról, mi a szép, mi a baj (...) Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait."

Váratlan, spontán ráadásként hangzik el a Szabad ötletek bevezetője, véletlen és szükségszerű összhangban az aláfestő zenével. Hallgatjuk. Sírunk. Örülünk.

/Forrás: Vaol.hu - Ölbei Lívia/