Csúcsmenedzserek üvegkalitkában: emberkísérlet zajlik Jordán Tamás igazgatói irodájában

Aki szereti a szabadulós játékokat, kíváncsi arra, hogyan áll helyt négy vezető egy különleges felvételin a világ egyik legnagyobb multijánál, az ki ne hagyja A Grönholm-módszert!

Már csak három másik jelentkezőnél kell agyafúrtabbnak lenned, és életet cserélhetsz. Kibírod, nem? Álomfizetésért mindent. A három másik jelölttel beterelnek egy luxus-irodaház 11. emeleti üvegkalitkájába, aztán hülye szituációs gyakorlatokkal bombáznak, közben figyelnek, miként bukdácsoltok egy olyan társasjátékban, amiben ismeretlenek a játékszabályok. Ilyen a Grönholm-módszer, lenyűgözően modern kiválasztási eljárás, csak felsővezetőknek.

Ezzel a felütéssel kezdődik Nagy Cili játéka, egy újabb kísérlet arra, hogyan lehet ügyesen eljátszani a közönséggel és a színészekkel úgy, hogy közben bontogatod a korlátokat színház és valóság között.

A nézők is játékososok, üvegkalitkában, üvegfalon át lesik ezt a Való Világot

A menedzsment humánpolitikai részlegének pszichológusai belengetik a te hibáidat is, szituációkat dobnak eléd, hogy lássák mire vagy képes, hogyan veszed a lapot, mersz-e gazemberkedni, vagy megjátszod az empatikus, viselkedéslélektanból kiművelt angyalt. Próbálsz csoportban együtt dolgozni, mert a multinacionális cégeknél biztos ezt díjazzák, közben hátbaszúrsz, gyanakszol, színlelsz.

Együtt dolgozni alapból sem könnyű, elviselni a másik kisszerűségét, gerinctelenségét. De ki való vezetőnek? Az, aki látszólag empatikus és eminens, úgy viselkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de az anyja halálhírére sem száll ki, mert a munka az első (Nagy Cili)? Vagy az épp a depresszióból kigyógyulófélben lévő akkurátus, hivatalnok fajta (Kelemen Zoli), aki az alapján választana, kinek rendezettebb az autója. Mondván, az mindent elárul egy emberről. Vagy a nagy arcú, gátlástalan cinikus (Endrődy Krisztián), akinek úgy tűnik, lelke sosem volt, főnökként egy tollvonással kinyírna egy transzvesztitát? A kérdés: melyik töltheti be az álomállást?

Nincs szavazás, nem a közönség ejti ki a versenyzőket, itt egymást potyogtatják ki a jelöltek, csavarokkal

A színházi tér izgalmas, remek húzás Nagy Cilitől lefoglalni Jordán Tamás első emeleti igazgatói irodáját, ennél hihetőbb, jobb díszletet építeni sem lehetett volna. Ügyesen átfazonírozták mini kamarateremmé. Kimondhatatlanul sokat dob ez az élethű tér az egész darabon. A néző és színészek között ott az üvegfal – izgalmas játékra alkalmas már csak ez az egy elem is, elválaszt, ugyanakkor közel is hoz. Lehet leselkedni, a legvégén pedig önmagunkkal is szembesít, beleborzongunk, amikor meglátjuk az üvegfalon saját arcunkat.

Mintha egy peep showban kukucskálnánk, vagy egy posztmodern Agatha Christie-krimiben, minden és mindenki gyanús, nem tudni ki színlel, egyik maszkból bújnak a másikba, mi nézők pedig próbáljuk megfejteni az újabb- és újabb feladványt, vagy csak picit is átlátni a szitán.

A szerzőnek, Jordi Galceránnak egy madridi kukában talált feljegyzések adták az alapötletet

Egy szupermarket arra kijelölt dolgozója jegyzeteket készített a potenciális pénztáros-jelöltekről, nem kímélve a külső megjelenésüket és magánéleti zűrjeiket. A kérdések, amiket ez a kortárs spanyol darab is felvet, nem bonyolultak: meddig mehet el egy munkáltató, joga van-e ahhoz, hogy a beosztott magánéletében, érzékeny adataiban turkáljon. Hol a határ? Hogyan élhetnek vissza tudásukkal az alkalmazott pszichológusok?

Megint az a fránya testbeszéd, ki van ez találva Fotó: Mészáros Zsolt

Nagy Cili Czukor Balázs korábbi rendezéseinek ízét hozza vissza. Emlékeznek Az arab éjszakára, ahol a színház előtti utcaszakaszt vette birtokba a stáb, és az épület üvegfalát használta díszletként? Látszik most is a műhelymunka, jó lehetett ebben az üvegkalitkában ilyenféle játékot űzni. Nagy Cili és színésztársai átgondoltan építgetik szerepszemélyiségeiket, bedőlünk nekik. Szeretjük a finom játékokat, jó a közelség, saját szemmel látjuk, ahogy Kelemen Zoli a tárgyakkal pótcselekszik, rendezgeti a dolgokat maga körül, vagy ahogy Matusek Attila egy finom simogatással elárulja magát. Azt sem tudom, láttam-e már Endrődy Krisztiánt ilyen éretten játszani, ilyen súlyos szerepben. A többi pedig maradjon titok.

Nagy Cili a csendes mahinátor Fotó: Mészáros Zsolt

Aki szeret játszani, imádja a szabadulós rejtvényeket, vagy csak kíváncsi és szeretné meglesni, hogyan is áll helyt négy csúcsszakember egy ilyen spéci felvételi elbeszélgetésen, vagy csak be szeretne leskelődni Jordán Tamás irodájába, az ki ne hagyja!

/Pais.H.Szilvia/

Forrás: Nyugat.hu