Béres Attila: "Fel vagyok ajzva ettől a darabtól". Fotó: Timár Gergely

Ahol Béres Attila megjelenik, ott tűz kerekedik és tornádó, ráadásul most azt mondja, hogy „nagyon fel vagyok ajzva erre a darabra". De legalább olyan fontosnak tartja a premierig elvezető, hangsúlyosan együtt megtett utat, mint magát az előadást: „A lényeg az az idő, amit együtt el fogunk tölteni." A közös munka, abban az értelemben is, hogy „mindenki mindig valamiért ott van a színpadon, és csinál valamit". A Vitéz Mihályban húsz színész játszik, vagyis majdnem a teljes társulat, ráadásul a legtöbben több szerepben is föltűnnek. Vitéz Mihály persze mindig Vitéz Mihály: a címszerepet Bajomi Nagy György játssza. (A szerző szerint ő az a bolygó, amely körül mindenki más forog.) Béres Attila vérbő és stilizált világot készül életre kelteni, Pilinyi Márta jelmeztervező és Horesnyi Balázs díszlettervező közreműködésével. Tervezés van, „impro" viszont nincs: azt a darab „iszonyatosan erős nyelvezete" nem engedi. A mondatfűzés plasztikus eredetisége, furcsasága és zamata Béres Attila megfejtésében onnan van, hogy Székely Csaba gyakran „román nyelvtannal beszélteti a szereplőket magyarul".

Mihály az elején azt hiszi, hogy majd kibekkeli a rossz időket: „(...) Mi lenne? Nem fogunk mást tenni, mint borozgatni s láblógatva kussolgatni, míg a viharok elvonulnak." (Dehogy akar ő uralkodó lenni. Aztán úgy jár, mint Márton, aki hiába bújt a ludak közé, csak püspök lett belőle.)

Béres Attila olvas, Mihályt elkapja a gépszíj, a stúdióban egyre nagyobb hullámokat vet a nevetés. És most ki kell tenni a 16-os karikát. Korhatáros előadás! Ősbemutató februárban.

Ölbei Lívia