1992 (vers)

2016. április 25., 21:41

1992

 

Kék Ikarus a ködben, s mint szürke szamár
bámultam sok érkezőt, továbbindulót,
magam mögött hagyva pár lépcsőfordulót,
s a busz lassan eltűnt a sóhajok hídján,
a köd mögött a hold remegett a Dunán,
némán álltam a város pesti oldalán,
a Jégbüfé bezárt és az aluljáró
előtt, borús ég alatt, sötét föld fölött,
egy édesen bús érzés belém,költözött
a Rákóczi úton, túl egy lassú blueson,
mi néhány perce az Eötvös-klubban szólt,
melyre az élet szerelmes füstje borult,
hová egy nemzedék vak reménye szorult,
benne az enyém, a már éppen nem kamasz
még alig férfié, aki gazdag-szegény,
mert magába szívott mindent, ami élet,
kinek szívében az örök tavasz ébredt.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!