A Géczy per (kamaradráma)

2017. december 03., 23:14

A GÉCZY PER

- Dráma egy felvonásban -

 

/Géczy Juliannának, a lőcsei fehér asszonynak bírósági tárgyalása történelmi adatok és a fantázia felhasználásával/ 

 

Írta: Kelemen Zoltán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szereplők: (a darabban szereplő figurák létező történelmi személyek voltak)

            Korponainé Géczy Julianna (vádlott, "a lőcsei fehér asszony")

            Majláth főügyész (a vád képviselője)

            Gróf Koháry István (országbíró, a bíróság elnöke)

            Pálffy János (császári tábornagy, a magyarországi hadak főparancsnoka; első tanú)

            Pellagrus János (lengyel küldött, második tanú)

            Báró Andrássy István (egykori kuruc generális, harmadik tanú)

           

            Továbbá:

                   Meszlényi János (Győr és Fejér vármegyék alispánja, a bíróság tagja)

                   Nádasdy Tamás (somogyi főispán, a bíróság tagja)

                   Nagy István (országbíró ítélőmester, a bíróság tagja)

                   Báró Sándor Gáspár (táblabíró, a bíróság tagja)

                   Első bekiabáló

                   Második bekiabáló

 

            Valamint: két porkoláb, bakó, hivatalsegéd, tömeg

           

 

 

            / Játszódik: 1714 szeptemberében Győr városának piacterén /

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

/A bíróság tagjai elfoglalják helyüket az emelvényen, a két őr cellájából bevezeti s a vádlottak padjára ülteti Korponainét./

 

Koháry: Tisztelt Bíróság, Győr vármegye közönsége! Baczkó Mihály Moson vármegye alispánjának idézése alapján, Korponai Jánosné, született Garamszegi Géczy Julianna büntető perének tárgyalását ezennel megnyitom. Tekintettel az ügy súlyára, valamint a vádlott Mosonmagyaróvárról Győrbe való szállítását követő szökési kísérletére, gróf Koháry István országbíró, a bíróság elnöke - vagyis jómagam - a bíróság többi tagjával, Meszlényi János Győr és Fejér vármegyei alispánnal, Nádasdy Tamás somogyi főispánnal, Nagy István országbíró ítélőmesterrel és báró Sándor Gáspár táblabíróval történt egyeztetést követően a nyilvános tárgyalás mellett döntött. A vádat Majláth Károly főügyész képviseli, a vádlott a városi tanács által hatóságilag kirendelt két ügyvéd egyikét sem fogadta el, a következő indokkal, idézem: /papírjára tekint/ "Nem óhajtok őfelségével perbe szállni, s míg élek ehhez tartom magam. Nincs más bűnöm, mint a hűség, mely szolgálja őt halálomig." A bíróság a vádlott döntését tudomásul vette, védelmét a továbbiakban önnön maga fogja ellátni.

Első bekiabáló: Mocskos szuka, világéletedben hazudtál.

Második bekiabáló: Mit ordítozik kend? Nézze meg jól, ilyen egy büszke magyar nemesasszony.

Első bekiabáló: Lőcsénél is büszkén, nemesen fogta a lőcsöt, mi? De kiét?

Tömeg: Mindenkiét!

Második bekiabáló: Szégyelljék magukat!

Koháry: /csenget/ Megkérem a tisztelt polgárokat, hogy bekiabálásaikkal ne zavarják a tárgyalás menetét. A vádindítvány szerint Korponai Jánosné többrendbeli rágalmazást, főbenjáró közbűnöket, úgy mint: hazaárulást és felségsértést követett el. A levatát, vagyis a perfelvételt követően a vádlott a vádpontok egyikében sem érezte bűnösnek magát, koholmánynak nevezte azokat, a vizsgálat során nem tanúsított együttműködő magatartást. A vádlott személyi adatai: Garamszegi Géczy Julianna, született 1680 május 9-én, Osgyánban, apja Géczy Zsigmond ezredes, anyja Osgyáni Bakos Judit. Férjezett, férje Korponai János Hont vármegyei nemes, házasságkötésükre 1700-ban került sor, egy gyermek édesanyja, fia neve Gábor. Helyesek az adatok? Kérem igennel, vagy nemmel válaszoljon.

Julianna: Így adta az Isten.

Koháry: Igennel vagy nemmel válaszoljon.

Julianna: Igen.

Koháry: Ha szeretné az imént említetteket valamivel kiegészíteni, valamivel, amit fontosnak tart, most megteheti.

Julianna: A kisfiam... gyönyörű gyermek... 

Első bekiabáló: Mit gajdolsz, banya?! Az Andrássy ágyában is a kisfiadra gondoltál?

Második bekiabáló: Magának semmi sem szent?

Koháry: Csendet! Megkérem a vádlottat, ne térjen el a tárgytól!

Julianna: Nincs kiegészíteni valóm.

Koháry: Mivel a vádlottnak nincs kiegészíteni valója, átadom a szót Majláth főügyész úrnak, hogy röviden ismertesse a vád álláspontját.

Majláth: Köszönöm a szót! Tisztelt bíróság! A tények makacs dolgok. A tények, melyek szikár kegyetlenséggel lökik arcunkba az igazságot. Az igazságot, mely időnként megdöbbentő, kijózanító, sok esetben fájdalmas. Egy nemes asszony ül most a vádlottak padján, ami az én praxisomban még nem fordult elő. Egy nemes asszony, aki elkövette a legnagyobb bűnt, amit ember a hazája és uralkodója ellen elkövethet, elárulta azokat. Ne tévessze meg önöket ez az angyali arc, ez a törékeny női test, ez az érzékenyen, bájosan csilingelő hang. A gonosz ördögi mesterműve, tünde fény, hamis illúzió csak, mit látnak. És ezt az illúziót tisztelt bíróság, a tények törik darabokra szét. A tények, melyek azt igazolják, hogy Korponai Jánosné, született Garamszegi Géczy Julianna bűnös. Bűnös többrendbeli rágalmazásban. Olyan nemes urakat vádolt felségsértéssel, mint Esterházy Dániel, Ráday Pál, vagy Stréter János. Állítása szerint e nemes urak, kik a szatmári béke megkötésében elévülhetetlen érdemeket szereztek, titkos levelezést folytattak Rákóczi Ferenc egykori fejedelemmel. 1712 márciusában kereste fel ezen állításaival Pálffy János tábornagy urat. Miután a tábornagy úr felszólította Korponainét a bizonyítékok átadására, ő megtagadta ezt és homályos magyarázkodásba kezdett. Súlyos vádjai, rágalmazásai azóta sem nyertek bizonyítást.
Korponainé Géczy Julianna ezenfelül bűnös hazaárulás és felségsértés bűntettének elkövetésében. Erre bizonyíték Pellagrus János lengyel követ állítása, aki eskü alatt vallotta, hogy a Lengyelországban tartózkodó Rákóczitól leveleket juttatott Korponainénak, egy leendő felkelés terveivel. A levelek nem kerültek elő, mert Korponainé - állítása szerint - elégette azokat. Itt felvetődik a kérdés, vajon miért? A válasz egyszerű, nem akarta magát és családja nevét besározni. Helyette a titkot megtartotta magának, megpróbálta befeketíteni az imént említett nemes urakat, megtépázva ezzel a szatmári béke alapjait, akadályozva annak békepontjainak betartását, majd a káosz kellős közepén utat tört volna az újabb kuruc felkelésnek. S ez még mind semmi. Ami igazán ördögi ebben a nőben, hogy felségsértő szándékain kívül féktelen haszon- és birtokszerzési vágy hajtotta. Erre bizonyíték Pálffy János tábornagy úr vallomása, akinek egyértelmű utalásokat tett Korponainé ezzel kapcsolatban az 1712-es megkereséskor. Összefoglalva: meggyőződésem, hogy Korponainé Géczy Julianna az összes vádpontban bűnös. Főügyészként a lehető legsúlyosabb büntetés elrendelését kérem a bíróságtól.

Tömeg: Felnégyelni, felnégyelni, felnégyelni!

Első bekiabáló: Véged van, boszorkány!

Koháry: /csönget/ Csendet kérek!

Tömeg: Felnégyelni, felnégyelni, felnégyelni!

Koháry: Csendet kérek, különben berekesztem a tárgyalást. A vád előadása után a védelemé, illetve annak hiányában a vádlotté a szó.

Julianna: Alaki kifogással szeretnék élni. Kétségbe vonom Győr városi bíróságának illetékességét, mivel jómagam nem vagyok győri városlakó.

Majláth: Tiltakozom!

Koháry: A kifogásnak nem adok helyt. A vádlott kirendelt ügyvédet nem fogadott el, így a peres iratokban foglaltakra - amely a tárgyalás helyszínét is rögzíti - nem volt olyan törvényes személy, aki válaszolhatott volna a perirat elkészültét követő tizenöt napon belül. Mivel ez nem történt meg, a vádlott nem emelhet kifogást a bíróság illetékességével kapcsolatban.

Julianna: Ez egy koncepciós per. Bármit mondhatok, semmi értelme az egésznek.

Koháry: /fennhangon/ Figyelmeztetem a vádlottat, hogy felháborító megjegyzéseivel ne kérdőjelezze meg a törvényes bíróság hitelét. Felhívom a figyelmét továbbá, hogy minden, amit mond, felhasználható ön ellen. Megértette?

Julianna: Nem tehetek mást.

Koháry: Még egyszer kérdezem, a védelem jogán óhajt-e reflektálni a vád állításaira?

Julianna: Értelmetlen lenne rágalmakra válaszolnom. A főügyész úr és a bíróság is elfogult.

Majláth: Tiltakozom!

Koháry: Elfogadom! Vádlott, utoljára figyelmeztetem, még egy ilyen megjegyzés és elvezettetem! Nincs több mondanivalója?

Julianna: Csak annyi, amennyit már korábban is elmondtam. Ártatlan vagyok. Nem óhajtok őfelségével perbe szállni, s míg élek, ehhez tartom magam. A főügyész úrnak semmilyen konkrét bizonyítéka nincs ellenem, csak pár gyenge lábakon álló tanúvallomás és egy kétségtelenül nagy ívű feltételezés, mely az ő zseniális kreálmánya.

Majláth: Tiltakozom!

Koháry: A tiltakozásnak helyt adok.

Julianna: Megértem, bíró úr! Bizonyára rosszul érintette önt, amikor 1704 tavaszán férjem a Koháry birtokok hű őrzője átállt Rákóczi kurucaihoz. Bármi történjen is velem, valamit higgyen el nekem: sem ahhoz, sem a későbbi lőcsei eseményekhez, sem a felségsértő kuruc felkelés szervezéséhez nem volt közöm.

Koháry: /ingerülten/ Majd a kínvallatás eldönti, mihez és kihez volt köze, Korponainé.

Tömeg: Kerékbe törni, kerékbe törni, kerékbe törni!

Koháry: /csenget/ Csendet kérek! Mivel némely tanúvallomást nem authentikáltak, ezért a vallomások megerősítése és hitelesítése végett a bíróság újból beidézett három tanút. Elsőként szólítom Pálffy János császári tábornagy urat, a magyarországi hadak főparancsnokát. /érkezik/ Jó napot, tábornagy úr!

Pálffy: Erőt, egészséget!

Koháry: Kérem, esküdjön meg, hogy az igazat, csakis az igazat mondja!

Pálffy: Az igazat, csakis az igazat mondom, Isten engem úgy segéljen!

Koháry: Majláth főügyész úr, tegye fel a kérdéseit.

Majláth: Tábornagy úr, mikor találkozott először Korponainéval?

Pálffy: 1712 március 15-én.

Majláth: Tehát korábban nem ismerte őt?

Pálffy: Személyesen nem. Csak mendemondákat hallottam róla.

Majláth: Milyen mendemondákat?

Pálffy: A báró Andrássyval való titkos viszonyáról sokat beszéltek az emberek, egyesek szerint Löffenholz altábornaggyal is volt liezonja. Azt is mondogatták, volt némi szerepe Lőcse elestében.

Julianna: TIltakozom!

Koháry: Elutasítom! Folytassa főügyész úr!

Majláth: Milyen körülmények között találkoztak személyesen és miért? 

Pálffy: A Sárás vármegyei főhadiszállásomon keresett fel. Csapzott volt és izgatottnak tűnt. Azt mondta, haladéktalanul beszélni akar velem egy rendkívül fontos ügyben.

Majláth: Ez volt az a bizonyos nemesi összeesküvés?

Pálffy: Igen! Azt állította, hogy Rákóczitól származó, új kuruc felkelést előkészítő leveleket adtak át neki, s hogy a felkelésben olyan személyek vannak, mint például Esterházy Dániel. Elképedtem. Természetesen rögtön kértem tőle a leveleket, de annak átadása helyett csak furcsa, kitérő válaszokat kaptam.

Majláth: Mik voltak ezek?

Pálffy: Először azt mondta, elégette őket. "Miért?" - kérdeztem, erre csak azt mondta: "Olyan dolgok voltak benne." "Milyenek?" - kérdeztem. "Azt nem mondhatom el" - válaszolta.

Majláth: Mit tett ön ezt követően?

Pálffy: Értésére próbáltam adni, hogy így bemondásra, bizonyítékok nélkül nem indíthatok vizsgálatot, majd ismét megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mi lett azoknak a bizonyos leveleknek a sorsa.

Majláth: Mi volt a válasz?

Pálffy: Legnagyobb meglepetésemre új teóriával állt elő. Arról kezdett el értekezni, hogy nem mutathatja meg őket, mert a kurucok bosszút állnának rajta. Majd teljesen váratlanul a fiáról, Gáborról kezdett el beszélni. Azon sajnálkozott, hogy a férje kuruc múltja miatt nem látja biztosítottnak a gyerek jövőjét.

Majláth: Ön szerint mit jelentett ez az odavetett mondat?

Pálffy: Megkérdeztem tőle. Azt válaszolta, hogy elég sokat tett már a császárért korábban is, s most ezekkel az információkkal is jó szolgálatot tett, s bízik abban, ezek a szolgálatok egyszer elnyerik méltó jutalmukat.

Majláth: Mit tett ezt követően?

Pálffy: Többször felszólítottam, szolgáltassa ki a leveleket, de mindig csak kitérő választ kaptam. Gyanús lett a dolog. Pár nappal később, március végén hírt kaptam arról, hogy egy lengyel küldöttet elfogott a császári titkosszolgálat. Egy levelet találtak nála, melyben mint közvetítő Géczy Julianna neve szerepelt. A feladó Rákóczi Ferenc fejedelem volt. Azonnal elrendeltem Korponainé letartóztatását.

Majláth: Köszönöm tábornagy úr, nincs több kérdésem.

Koháry: A védelemé a szó.

Julianna: Mi állt abban a levélben, melyet a lengyel követtől elkoboztak?

Pálffy: Erről több információt nem szolgáltathatok ki. Államtitok.

Julianna: Akkor, az nem államtitok, hogy az én nevem is szerepelt rajta, mint közvetítő?

Majláth: Tiltakozom!

Koháry: Helyt adok a tiltakozásnak.

Julianna: Pálffy tábornagy úr, ön folytatott vizsgálatot az általam említett nemes urak ellen?

Pálffy: Mivel ön nem szolgáltatta ki az állítólagos leveleket, bizonyítékok híján nem indíthattam vizsgálatot köztiszteletben álló nemes urak ellen.

Julianna: Köztiszteletben álló nemes urak ellen nem, de egy gyönge nő ellen igen, akinek a neve szerepel egy levélen, amelynek tartalma államtitoknak minősül? Ezek szerint az ellenem szóló bizonyítékok is államtitkok? Akkor hogyan mondhatják rám nagy nyilvánosság előtt, hogy hazaáruló és felségsértő vagyok, amikor a bűnöm titkos?

Második bekiabáló: Jól beszél!

Tömeg: /felhördülés/ Engedjék el! Felnégyelni! Csigázást!

Majláth: /ordít/ Tiltakozom!

Koháry: /csenget/ Csendet kérek! A tiltakozásnak helyt adok, a védelemtől megvonom a szót. Köszönöm a tanúvallomását tábornagy úr! Viszontlátásra!

Pálffy: Erőt, egészséget!

Koháry: A második tanút szólítom a bíróság elé! Pellagrus János lengyel követet. /megérkezik/ Jónapot, Pellagrus úr!

Pellagrus: /akcentussal/ Jonapot, tisztelt biroscsag!

Koháry: Ön lengyel, megfelelően érti és beszéli nyelvünket?

Pellagrus: Igen, jol tudok magyar.

Koháry: Esküdjön meg, hogy az igazat, csakis az igazat mondja.

Pellagrus: Eskuszom, eskuszom, hogy az igazat mondom, csakis az igazat, isten segeljen engem ugy!

Majláth: Pellagrus úr, hányszor adott át levelet Géczy Juliannának az egykori fejedelem megbízásából?

Pellagrus: Tobbszor. Hatszor legalabb.

Majláth: Ismerte ön ezeknek a leveleknek a tartalmát?

Pellagrus: Nem. Rakoczi fejedelem kototte a lelkemre, hogy felbontatlan szemelyesen kisasszonkanak adjam oket.

Majláth: Tudomása volt arról, hogy ezekben a levelekben esetleg a szatmári békében szerepet játszó nemesurak nevei szerepelnének, mint egy esetleges felkelés kirobbantói.

Pellagrus: Nem, nem! Tetszik tudni, en vagyok csak kuldonc.

Majláth: Mit mondott a kisasszonyról az egykori fejedelem?

Pellagrus: Hogy kisasszonka fontos, a zarban a kulcsszem, meg hogy o mindent megold.

Majláth: Tehát azt mondta Rákóczi, hogy a kisasszony a helyzet kulcsa.

Pellagrus: Igen, igen, ilyesmigyen.

Majláth: Köszönöm, Pellagrus úr!

Koháry: A védelemé a szó.

Julianna: Janusz.

Koháry: Felhívom a védelmet képviselő vádlott figyelmét, ne tegezze a tanút!

Julianna: Elnézést! Pellagrus úr, igaz-e, hogy önnel vádalkut kötött a vizsgálatot folytató hatóság?

Pellagrus: Kisasszonka, nem ertem. Vadalku? Nem ertem.

Julianna: Nem érti? Pedig állítólag remekül beszél magyarul.

Majláth: Tiltakozom, ez nem tartozik a tárgyhoz.

Koháry: A tiltakozást elfogadom, a védelem ne feszegesse ezt a témát. Ha van még kérdése, tegye fel.

Julianna: Ön az imént azt mondta, nem tudta mi állt a nekem szánt levelekben, amit a fejedelemtől kapott. Akkor a főügyész úr hogyan állíthatta vádbeszédében azt, hogy ön eskü alatt vallotta, hogy egy felkelés terveit juttatja el nekem, amiben én vagyok a legfontosabb láncszem?

Pellagrus: Én...

Majláth: Tiltakozom, ez a szavak brutális kiforgatása, félrevezetés.

Julianna: Köszönöm, nincs több kérdésem.

Pellagrus: Én...

Koháry: Köszönöm Pellagrus tanú, elmehet.

Pellagrus: Én...

Koháry: Mondom: elmehet!

Pellagrus: Én...

Koháry: Menjen már! /a tömeg tanácstalanul zúgolódik, Koháry csenget, Pellegrus elmegy/
Megkérem a polgárokat, viselkedjenek fegyelmezetten. Köszönöm! A harmadik tanút szólítom a bíróság elé, báró Andrássy Istvánt. /Julianna elájul, a tömeg felhördül/

Első bekiabáló: Nehogy már feldobja a talpát a felnégyelése előtt.

Koháry: Vizet, a vádlott rosszul van, vizet! /Juliannát vízzel fellocsolják, amitől éledezni kezd./

Nagy: A vádlott egészségi állapotának romlása miatt indítványozom a tárgyalás elnapolását.

Tömeg: /felzúdulva/ Ítéletet akarunk! Ítéletet akarunk!

Koháry: /csenget/ Csendet kérek! Nagy országbíró ítélőmester úr indítványát elutasítom, a vádlott szemmel láthatóan jobban van. Képes uralni a testét Korponainé? Tud tiszta fejjel gondolkodni?

Julianna: Igen, már jól vagyok.

Koháry: Báró Andrássy István tanú, esküdjön, hogy az igazat, csakis az igazat mondja.

Andrássy: Esküszöm, hogy az igazat, csakis az igazat mondom, Isten engem úgy segéljen.

Koháry: A főügyész úré a szó.

Majláth: Úgy tudom, ön úgymond bizalmas viszonyban volt Géczy Juliannával.

Andrássy: Julianna és én szerettük egymást.

Majláth: Mikor ismerkedtek meg?

Andrássy: 1709-ben, Lőcsén.

Majláth: Ön, mint a Duna-Tisza közi Rákóczi hadak egykori főparancsnoka, lőcsei várkapitány volt ekkor. Javítson ki, ha rosszul mondom.

Andrássy: Így volt. A császári ostromzár kellős közepén voltunk, amikor megláttam őt.

Majláth: Beleszeretett?

Andrássy: Első látásra.

Majláth: Nem zavarta önt, hogy Géczy Julianna, harcostársának, Korponai Jánosnak felesége és egy szép gyermek boldog anyja?

Julianna: Tiltakozom, ennek semmi köze az ügyhöz.

Majláth: /felemeli a hangját/ Igaz, hogy csak közvetve, de legalább mindenki megismerheti ennek a nőnek a mocskos, Istentől elrugaszkodott természetét.

Koháry: Megkérem a főügyész urat, ne ragadtassa el magát.

Majláth: Elnézést, tisztelt bíró úr!

Andrássy: Julianna boldogtalan volt. Férjével már évekkel korábban megromlott a viszonyuk. Bizonyára tudják, hogy 1704 februárjáig Korponai János a császári oldalon harcolt. Csábrág várát védte - amely a Koháryak kezében volt - a kurucok ellen, akiknek a vezetője éppen Julianna apja Géczy Zsigmond volt. Ő közvetített a két ember között, még levelet is írt férjének, hogy álljon át a kurucokhoz. Terve sikerült, Korponai átállt, de valami mégis megroppant közöttük. Nekem legalábbis így mesélte. Ekkor találkoztunk.

Majláth: Hagyjuk a poros tündérmeséket báró úr. Inkább arról meséljen, milyen embernek ismerte meg a gyanúsítottat.

Andrássy: Romantikusnak, tele démoni szenvedéllyel, az ebből fakadó kiszámíthatatlansággal együtt.

Majláth: Szóval kiszámíthatatlan volt? Tudomása volt arról, hogy a császári csapatoknál szolgáló Löffenholz altábornagyot, hogy úgy mondjam naggyá tette?

Andrássy: /folytott dühvel/ Ezt vonja vissza, különben ..!

Koháry: Önmérsékletre szólítom a tanút.

Majláth: Ne heveskedjék báró úr, semmi értelme. Ismerte a vádlott fiát, Gábort?

Andrássy: Ismertem, Julianna nagyon kötődött hozzá.

Majláth: Olyannyira kötődött, hogy különböző praktikákkal nagyúrrá kívánta tenni?

Andrássy: Nem ismertem ebbéli szándékait.

Majláth: Mi történt 1710 február 13-án?

Andrássy: Előzetes tárgyalások után Lőcse kapitulált és Löffenholzék kezére jutott.

Majláth: Tudott az ezzel kapcsolatos kuruc pletykákról?

Andrássy: Később értesültem róluk. /szenvedéllyel/ Nem árultam el a várost!

Majláth: És Julianna, a Löffenholzéknál oly sokat időző Julianna?

Andrássy: /megfeledkezik magáról/ Elég! Elég! /összeomlik/ Elég...

Koháry: Jól van báró úr, minden rendben? /Andrássy bólint/

Majláth: Íme, egy démoni asszony hatalma, tisztelt bíróság. Andrássy úr még egy utolsó kérdés, és ígérem, nem kínzom tovább. Képesnek tartja ön Géczy Juliannát hazaárulásra?

Andrássy: /maga elé, lemondóan/ Melyik hazáéra?

Majláth: Még egyszer kérdezem: Képesnek tartja ön Géczy Juliannát hazaárulásra? /Andrássy nem válaszol/ Egyszerűbben kérdezem: Képesnek tartja e ön Géczy Juliannát bárki elárulására?

Andrássy: /üveges tekintettel/ Nem tudom.

Majláth: Nem tudja? Segítek önnek, Géczy Julianna képes volt előbb megtagadni az apját, képes volt elárulni a férjét ön miatt, képes volt elárulni önt Löffenholz miatt, és képes lenne elárulni az uralkodót, s a hazát az önző érdekei miatt, mert Géczy Julianna mohó, nagyravágyó és gátlástalan. Köszönöm a szót és önnek a válaszokat Andrássy báró úr.

Koháry: Megadom a szót a védelemnek.

Julianna: /sírástól küszködve, de tartja magát/ Én nem kérdezek semmit tőled, István, csak mondok. Hallgass meg, és szavaimat ne feledd el soha. Én a mindenhatóra esküszöm neked, hogy nem csaptalak be sosem, Lőcse kapitulációjához semmi közöm nem volt, csak annyi, hogy üzeneteket, leveleket közvetítettem a védők és az ostromló csapatok parancsnoka, Georg Löffenholz között, mert ismertem feleségét Gerdát, akivel barátnők voltunk. István, erről te is tudtál, kellett, hogy tudjál. Soha nem csaltalak meg Löffenholzzal, érted? Soha! Igen a közvetítést a csapatok között valóban a fiamért vállaltam, de miért bűn az, ha egy anya a fia jövőjét biztonságban akarja érezni. Téged is miatta hagytalak el, mert egyaránt féltem a kurucok haragjától és a császáriak bosszújától. Meg kellett tennem, bár majdnem belepusztultam, hiszen nagyon /nehezen bír a szavakkal/ nagyon szerettelek.

Koháry: Ennyi? /Julianna int a fejével./ Köszönöm báró Andrássy úr, végeztünk a meghallgatásával, elmehet. /Andrássy el/ Vádlott, kíván vallomást tenni? /Julianna igenlően bólint./

Majláth: Miért akart Lőcse elestéből erényt kovácsolni magának?

Julianna: Nem értem a kérdést.

Majláth: Nem baj, később visszatérünk rá. Miért akart hírbe hozni köztiszteletben álló magyar nemes urakat?

Julianna: Mert világéletemben a császárhoz való feltétlen hűség szerint éltem és cselekedtem.

Majláth: Akkor is így tett, amikor 1704 februárjában arra kérte a férjét, hogy álljon át a kurucokhoz?

Julianna: Az uramat, Korponait azért kértem a csábrági vár átadására, mert féltettem őt is és apámuramat is. Megszakadt volna a szívem, ha pont egymás vérét veszik. Nem a kurucok iránti vonzalmam, hanem a családi szeretet irányította tettemet.

Majláth: Ez a családi szeretet irányította abban is, hogy összeszűrje a levet Andrássy báróval?

Julianna: Amikor megismerkedtünk, már régóta egyedül voltam, Korponai csak névleg volt férjem. István megigézett. Egy ideig küzdöttem a vágyaimmal, az érzéseimmel, de végül azok kerekedtek fölül.

Majláth: Lőcse 1710-ben császári kézre jutott, így, vagy amúgy, most ezt ne feszegessük. A Georg Löffenholz altábornaggyal és családjával való ismeretséget ön sem tagadja, s az altábornagy dicsérő szavai négy és fél évvel ezelőtt még az udvarig is eljutottak. A vizsgálat során többen azt vélelmezték, hogy éppen ezt kívánta ki és felhasználni, amikor 1712-ben felkereste Pálffy tábornagyot szörnyű gyanúsításaival. Hasznot remélt, Julianna, jutalmat, birtokokat, földeket, várakat, vagy mi a jóistent, hm? Válaszoljon, Julianna.

Julianna: Nem tagadom, sok mindent megtennék a fiamért, Gáborért. Azt sem tagadom, hogy volt bennem némi szerény elvárás az udvarral szemben szolgálataimért, de nem túlzó mértékben, s kizárólag a fiam érdekében. Amit állítottam az összeesküvéssel kapcsolatban, igaz, s az is igaz, hogy a felkelésben én nem vállaltam volna részt.

Majláth: Ez mind nagyon szép és megható. De akkor árulja el nekem, miért égette el a leveleket, miért nem adott át egyet sem belőlük Pálffy tábornagy úrnak?

Julianna: Erre nyomós okom volt.

Majláth: S mi volt az a nyomós ok, ciripelje el nekem szépen.

Julianna: Azt nem árulhatom el!

Majláth: Majd én megmondom tisztelt bíróság. Azért nem árulhatja el, mert az összeesküvésben részt vevő bűntársait próbálta és próbálja fedezni.

Julianna: Maga és ez az egész nevetséges bíróság pedig azokat a köpönyegforgató nemes urakat fedezi, akik a szatmári békével elárulták Rákóczit és az 1711 utáni konszolidációban komoly szerepet vállaltak Szemben kerültem a pozsonyi országgyűlésen a szatmári békepontok betartásán fáradozó összes magyar renddel és sajnos az összes kuruc szervezkedést csírájában elfojtani igyekvő bécsi udvarral is. Ez az igazság. Kereszttűzbe kerültem, mert naiv és meggondolatlan voltam, s mohón jutalmat reméltem Gábor fiam érdekében. Sosem voltam forradalmár. Mindent a családomért tettem, amit vállalok. Nem készültem összeesküvésre, csak rossz szelek felé fordítottam a vitorlámat, azt gondoltam, egy asszony is cselekedhet politikusan. Tévedtem. Tévedtem, de nem vagyok bűnös.

Majláth: Végre kibújt a szög a zsákból. Kik voltak a társai, Korponainé?

Julianna: Mindent elmondtam.

Majláth: Ne szórakozzon velünk, Korponainé. Miért égette el a leveleket? Kik miatt tüzelte el azokat az átkozott papirosokat? /Julianna nem felel/ Nem hallja, Korponainé? Neveket akarok! /Nem válaszol./ Rendben van, Géczy Julianna. Indítványozom a vádlott kínvallatását.

Koháry: A bíróság az indítványt elfogadja. A kínvallatás módszertanaként csigázást rendelek el. /a segédek előkészületekbe fognak/

Nagy: Felhívom a figyelmét tisztelt bíró úr, hogy hazánkban nemesi származású személyt még nem vontak kínvallatás alá.

Sándor: Nagy István ítélőmester úrnak ebben kétségtelenül igaza van.

Koháry: A több száz éves joggyakorlatban ugyan valóban nem fordult elő ilyen eset, de sem olyan törvény, sem olyan császári rendelet nincsen, amely ezt megtiltaná. A vádlott kínvallatásával a mai napon precendenst teremtünk.

Meszlényi: Én áldásomat adom rá.

Nádasdy: Én nem különben.

Nagy: Bízom Koháry vezető bíró úr bölcsességében és józanságában.

Sándor: Csak a törvényesség ne szenvedjen csorbát.

Koháry: Mindannyian ezért dolgozunk, uraim. A törvény szolgálja az igazságot, hiszen az igazság maga a törvény.

Julianna: /időközben egy csigán áthúzott kötél egyik végét a hátrafacsart karjának csuklójára hurkolják, a másik végével pedig körülcsavarnak egy motollát/ Hol itt az igazság?

Majláth: Ahol a törvény, Korponainé.

Első bekiabáló: Húzzák már fel, törtjék ki a kezét.

Tömeg: Tépjétek ki tövestül, tépjétek ki tövestül!

Második bekiabáló: Tudják maguk, mit kiabálnak?

Első bekiabáló: Ha nem tetszik magának, menjen haza, ősbarom.

Koháry: /csenget/ Csendet! Csendet kérek! A vádlott kínvallatását ezennel megkezdjük. /a segédek a motolla forgatásával a kötélen függő Juliannát a levegőbe húzzák, Julianna válla kicsavarodik, felordít, ezt követően a segédek kissé visszaengedik./ Vádlott, miért égette el a leveleket? Kiket fedez ezzel? /Nincs válasz/ Kik a cinkostársai? /Julianna nem felel, Koháry int a segédeknek, akik még feljebb húzzák őt. Julianna üvölt a fájdalomtól, majd a segédek ismét visszaengedik./ Géczy Julianna, még egyszer megkérdezem, kiket fedez, kiknek a nevét titkolja? /Nincs válasz./ Kik az összeesküvésben a tettestársai? /Nincs válasz./ Makacskodik, Korponainé? Hát legyen! Kérem a súlyokat. /A segédek súlyokat aggatnak a lábára./ Emeljék fel! /Julianna üvölt, a tömeg morajlik/

Julianna: /fájdalomtól eltorzult arccal ordítja/ Nem mondok neveket, soha! Soha! Soha! /a kínoktól kissé zavarodottan folytatja/ Gáborka, nehogy megfázz! Folyik a nózid, töröld meg, te csacsi! Te vagy a mama szeme fénye. Ha felnősz szép házad lesz majd és senki nem bánthat téged, mert a mama és minden bácsi csak rád fog vigyázni. /elájul/

Koháry: Ez reménytelen! Engedjék le és locsolják föl! /leengedik, fellocsolják, visszakísérik a vádlottak padjára/ Kijelenthetem, a kínvallatás eredménytelen volt. Megkérem a vád képviselőjét, tegye meg végső vádindítványát.

Majláth: Számomra, s azt hiszem, a tisztelt bíróság számára is bebizonyosodott, hogy a vádlott megrögzött hazudozó, gaz, összeesküvő bűnösöknek falazó, minden hájjal megkent bajkeverő. Korponainé Garamszegi Géczi Julianna bűnös többrendbeli rágalmazás, hazaárulás és felségsértés bűntettének elkövetésében. Kérem a tisztelt bíróságot, hogy ezen bűnök elkövetése miatt a vádlottat fej- és jószágvesztésre ítélje.

Koháry: A vád indítványa után a bíróság meghozza a döntését. A bíróság tagjai egymás után mondják el döntésüket a vádlott bűnösségével kapcsolatban. Meszlényi alispán úr kezdi a véleménynyilvánítást.

Meszlényi: Bűnös.

Nádasdy: Bűnös.

Nagy: Nem bűnös. /a tömeg felhördül, Koháry felnéz/

Koháry: /csenget/ Csendet kérek! Báró Sándor Gáspáré a szó.

Sándor: Nem bűnös. /a tömeg még jobban felhördül/

Koháry: /csenget/ Tisztelt bíróság, Győr vármegye közönsége! A bírói tanács négy tagja kettő-kettes szavazati aránnyal döntésképtelennek bizonyult Korponai Jánosné, született Garamszegi Géczy Julianna bűnösségével kapcsolatban, így a bíróság elnökeként nekem jutott a feladat, hogy meghozzam a döntést. Én, gróf Koháry István országbíró, a bíróság elnöke, Korponai Jánosnét, született Garamszegi Géczy Juliannát a többrendbeli rágalmazás, valamint hazaárulás és felségsértés bűntettek elkövetésében, bűnösnek találom. Büntetésként fejvesztésre, halmazati büntetésként teljes jószágvesztésre ítélem. Az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs. Az ítélet végrehajtására, az ítélet kihirdetését követően kerül sor Győr vármegye hivatásos bakója által. /a tömeg morajlik/ Vádlott, tudomásul vette az ítéletet?

Julianna: Tudomásul vettem.

Koháry: Akar-e valamit mondani az utolsó szó jogán?

Julianna: Nincs több mondanivalóm.

Koháry: Ezennel kezdetét veszi az ítélet végrehajtás. Hóhér, teljesítse kötelességét. /a két segéd a vesztőhelyre kíséri Juliannát, s a bakó levágja a fejét/

 

 

VÉGE

 

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!