A pécsi farkas (novella)
2015. november 01., 07:12A PÉCSI FARKAS
A távoli vidékről érkezett pécsi farkassal hiába bántak pécsi kesztyűs kézzel. Már születése első állatkertjében sem okozott számára örömöt, hogy nem kell semmit sem tennie a fenséges falatokért. Megkapott mindent, amit egy farkaskan megkaphat élete során. Húst, vizet, farkaslányt. Soha nem fenyegette senki és semmi biztonságos jólétét. Ennek ellenére állandó hiányérzet gyötörte. Milyen lehet máshol? Vajon az egész világ egy ugyanilyen állatkert, ahol rácsok vannak? - kérdezte magától. Úgy szaladnék egy kicsit! - futott át gyakran farkasagyán a csábító gondolat, tett azonban soha nem követte ezeket a fellángolásokat. Egyre kedvtelenebb lett, gyakran már a véres marhahúst sem kívánta, párzani pedig egyáltalán nem volt hajlandó, hiába próbálták erre presszionálni gondozói.
Rejtélyes kedélybetegsége új otthonában, Pécsen tetőzött.
Egy szombat délelőtt aztán történt valami váratlan. A kerítés rácsain keresztül igazgyöngyökként ragyogták be a kifutót az ősz bágyadtságában is méltóságteljes napsugarai. A Parkerdő fái tarka karneváli jelmezt öltöttek magukra, a Mecsek hegyi levegője, mely a város titokzatosan barátságos füstjével keveredett, megbabonázta a farkast. Bocsánatkérő tekintettel nézett új gazdájának szemébe, majd minden erejét összeszedve nekirontott a két méteres kerítésnek. Ott apró konfliktusba került a villanypásztorral. Még soha nem történt vele ilyesmi, bele is rázkódott egy pillanatra, ennek ellenére a rácsok könnyen megadták magukat és hősünk amilyen gyorsan csak tudott, vágtatott az ismeretlenségében is gyönyörű erdő lombjait hullató fái felé. Néhány perc múlva megállt és körbenézett. Mégsem állatkert az egész világ! - konstatálta párás szemmel és boldogan lélegezte be a szabadság friss levegőjét.
Hozzászólások
Még nem szólt hozzá senki!
Hozzászólok
* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!
« Vissza az előző oldalra!
