...képen vágás helyett jó képet vágtam. Ott sem hagytam, még hallgattam egy kicsit, kétségtelenül szó nélkül. De mindent megőrzök, minden nap minden pillanatának minden szavával több, más leszek egy kicsit és hallgatok. Aztán a régi, szó nélkül hagyott szavak majd egyszer, valamikor beépülnek valamibe, új szavakká lesznek. Sokáig őrzöm őket némán, mint nem tárgyiasult kincseimet, hogy később közkinccsé tehessem őket. Szavakból rakom össze újból a világot, a világ szavakkal illet engem. Én is a világ része vagyok, így a világ is bennem van. Szóval: a szó, mint minden kincs egyszerre ajándék és egyszerre "veszélyes fegyver".