A város (vers)

2016. május 18., 22:40

A VÁROS

 

Hová tűnt a város, szívemmel határos,
hol bolyongtam a fényben és vaksötétben,
hol repültek évek, hová visszatérek
ha fázom egy másik városban álmomban,
vagy ébrenlétben lakótelepi szélben,
mikor zakatolok éppen külvárosi
télben, hol koptatnak napok, hol az vagyok
ki nem voltam a szívemmel határosban,
azon a helyen, ahol kedvemre voltam
idegen, mert minden dohos fal énekelt,
ahol mindegyik utcakő életre kelt
és mesélt régmúlt napokról, sóhajokról
a hídon, a gangon, vagy százéves strandon,
hol egykor a nagyságos úr a cselédlány
szívébe szúrt, és a part gyászba borult,
ahol a csatorna szag is parfümökről vallott,
bálról, mely a feledés zsákutcájába
botlott, mint egy jól álcázott luxus kokott.
Most itt, egy másik helyen, máshogy idegen,
még mindig keresem, még mindig kérdezem:
Hová tűnt a város, szívemmel határos?

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!