Az éj (vers)

2018. március 04., 10:38

AZ ÉJ

 

Közelgő éj ébreszti, mi belém szorult.
Nem alszik szív és vele az aggodalom,
nem alszik a sárguló festék a falon,
nem pihen az a halvány folt az abroszon,
és nem pihen a szakadás a vánkoson
melyre lehajtanám fejem, hogy nyugodjak
és az éjben feledjem, mi belém szorult,
de nem lehet, az éj kegyetlen, nem enged
feledni félelmet, át nem élt éveket,
melyeket meg nem történté nyilvánított
az a néhány befejezetlen fejezet,
mely beteljesületlenül lefejezett.
Ez hát a büntetés, az éj lángba borult,
hogy újra gyújtsa, mi egykor belém szorult.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!