Az elveszett kollégákra emlékezve...(publicisztika)
2014. december 01., 23:23A ELVESZETT KOLLÉGÁKRA EMLÉKEZVE...
Hajtani, rohanni, űzötten menetelve, a felszínesség, a hálátlanság és a talmi ragyogás által elrabolt szeretetért és megbecsülésért, elveszni egyforma városok, színpadok, vendéglakások, szerepek útvesztőjében, végre elismerést, megváltást és megnyugvást remélve, miközben csöpög az úton a benzin és bizsereg a gyufa a zsebben és lassan ölő mérget adagol az élet láthatatlan infúziója a lélekbe, gyengítve a testet, ami megköveteli végül a lóhalálában elfogyasztott ványadt szendvicseket, szénsavas illúziókat és feleseket, aztán újra csak menni, menni, mert kell a pénz ahhoz, hogy minden kezdődjön elölről, majd meghalni az autóban légzsákba fúlva, vagy útközben szívrohamban, fejet ideiglenes otthonok párnái közé fúrva. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton, vagy vasárnap.
Rájuk, rátok emlékezem!
Hozzászólások
Még nem szólt hozzá senki!
Hozzászólok
* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!
« Vissza az előző oldalra!
