Az ifjúság (vers)

2016. április 26., 07:58

AZ IFJÚSÁG

 

Hová repülsz édes madár,

villám kerget tán, vagy tatár?

Azt ígérted csodálhatlak,

kalitkámba bezárhatlak,

tenyeremből etethetlek,

örök társként szerethetlek,

széltől, s fagytól félthetlek

és csicseregjél, kérhetlek,

hogy szárnyad alá beálljak,

így üzenjek a halálnak:

Mit bámulsz, az élet örök,

rossz kaszádra vígan köpök,

megvéd engem édes madár,

megdől majd az összes szabály!

Megtévesztett a szépséged,

hogy nem volt semmi kétséged,

énekeltél, fütyültél rám,

majd nekem, úgy emlékezem,

hogy nem volt benned félelem.

Ezt adtad pusztán, én magamat,

összes éretlen szavamat.

Repülj csak, te édes madár,

látom, sárgul már a határ!

Ez a törvény, miért gondoltam,

hogy áttelelhetsz ágyamban?

Üres a fészek, fúj a szél,

repülj madár és sose félj!

 

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!