Búcsúlevél (félperces)
2014. október 07., 08:41BÚCSÚLEVÉL
Holtan találták az egykori tehetségkutató győztes, de mára szinte teljesen elfeledett énekesnőt, Tisza Virágot, aki miután első virágzását nyugtatók, altatók és kábítószerek együttes hatásának következtében végigaludta, már nem érhette meg másodvirágzását. A tragikus sorsú, kérészéletű művész öngyilkos lett, holttestét egy horgászverseny résztvevői találták meg abban a folyóban, melyről korábban azt hitte, róla nevezték el.
A mellőzött, az utóbbi időben teljes elszigeteltségben élő hullócsillag búcsúlevele egy nappal később került elő, egy a folyó holtága mellett található eldugott csónakházban bukkant rá két eltévedt turista. Feltehetően itt töltötte utolsó óráit a végzetes alámerülés előtt. Virág kiábrándultan, keserű szavakkal búcsúzott a Tiszától és a földi világtól:
- Egy nap az élet és én csak a huszonnegyedik órában ébredtem fel, kopottan, öregen. Mit ér az alkonyi eszmélés bölcsessége, a hajnal izzadt, izgatott vibrálása, a szirmot bontó fiatalság virágzó álmai nélkül?!
Tökéletlen a teremtés, rövid illúzió csak a létezés. A földi csillogás talmi ábránd. Csak a valódi csillagok ragyoghatnak, minden más kizárólag azok visszatükröződése.
A szőke Tisza Virág úgy hervadt el, hogy ki sem nyílt valójában. Az el sem jött időm is lejárt, a világ paradoxona vagyok.
Nem kell az elmúlás bölcsessége, a fogyó idő fájdalma, a kirekesztődés magánya! A vég vet és a vég bizony arat.
Ezt én már nem várom meg. Búcsúzom tőled hullámzó rokon, mindent és mindenkit túlélő Tisza, búcsúzom tőled sosem volt életem!
Hozzászólások
Még nem szólt hozzá senki!
Hozzászólok
* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!
« Vissza az előző oldalra!
