Elérhetőségek

Kelemen Zoltán

9700 Szombathely,

E-mail küldése

Éjszakai menedék (novella)

2014. szeptember 17., 21:06

Éjszakai menedék

 

A férfi, mint sok éve már számtalanszor, egyedül botorkált hazafelé csodaváró esti portyázását követően. Hűvös éjszaka volt. A kíméletlen északi szél az ember csontjáig hatolt. A város éjfélre teljesen kihalt, a csendet csak néhány elsuhanó autó, s pár elhaló részeg kurjantás zavarta meg. Az utolsó kocsma is bezárt már, a zenés szórakozóhelyek és a casino üresen álltak.

A férfi egyre jobban szaporázta lépteit a kísérteties utcákon. Délután még ő maga sem gondolta, hogy órákkal később majd ennyire fog neki hiányozni ezerszer elátkozott legénylakásának sivár poratkamagánya. Már csak percek választották el az otthon biztonságot adó melegétől, amikor egy buszmegállóból didergő kamaszlányka lépett elé. Apró termetű, madárcsontú teremtés volt, nem több tizenhat évesnél. Olyan benyomást keltett, mint egy fészkét vesztett verébfióka.

– Van tüzed? – kérdezte a lány.

– Mit keresel itt ilyenkor, ráadásul egyedül? – kérdezett vissza a férfi.

– Kilógtam a koleszból. Már csak reggel tudok visszamenni – jött a válasz.

– Hány éves vagy, bogár?

– Nem mindegy, van tüzed?

– Neked nem szabadna bagóznod, még fiatal vagy hozzá!

– Tizenhét leszek, mindenki szívja az osztályba.

– Brávó… És a koleszból miért lógtál ki?

– Egy pasi miatt. A köcsög!

– Ezek szerint nem volt sok értelme.

– Nem, de leszarom. Van tüzed?

– Van.

A férfi tüzet adott a lánynak, aki rögtön utána óriási slukkot szívott bele.

– És hol töltöd az éjszakát? Nagyon hideg van. – aggodalmaskodott a férfi.

– Itt, vagy az aluljáróban, vagy egy bokorban, vagy mondjuk nálad. – válaszolt pimasz könnyedséggel a lány.

– Nálam? – hökkent meg a férfi.

– Bocsi, csak hülyéskedtem. Egyébként tényleg baromi jó lenne, persze csak akkor, ha nem vág agyon miatta a feleséged, vagy a csajod.

– Nincs csajom, feleségem pedig sose volt.

– Miért?

– Mindegy.

– Pedig szerintem elég jó pasi vagy.

– Hagyjuk ezt. Tudod mit, nem bánom. Nálam alhatsz, van egy felesleges heverőm. Nem is emlékszem, mikor feküdtek rajta utoljára.

– Ez komoly?

– Nem, csak vicceltem. Na, induljunk, mert én is mindjárt idefagyok.

– Köszönöm, nagyon édes vagy. De ne értsd félre...

– Semmit nem értek félre. Induljunk!

A furcsa pár elindult hazafelé. A lány végigcsicseregte a pár perces utat. Verbalitásának intenzitása a legénylakásban sem csökkent. A férfi fáradt, bölcs és együttérző mosollyal hallgatta a kis veréb eddigi gazdag tizenhat és fél éves élettörténetét.

A kötelező napi tisztálkodás befejeztével a borostás magánzó úgy gondolta, ideje álomra hajtania zúgó fejét. Pizsamának használt hosszú dinamónadrágjában leült ágya szélére, jó éjszakát kívánt a lánynak, majd huzat nélküli paplanja alá bújt. A lány a férfi ágya szélére ült és minden átmenet nélkül ennyit mondott:

– Van nálam gumi.

A férfi meghökkent. Zavartság, felháborodás, felelősségtudat és nemi vágyak zagyva keveréke lett rajta úrrá.

– Te mit képzelsz? Azonnal menj el! – vakkantott a lányra, kissé elhúzódva tőle.

– Csak utánad – mondta a lány, majd a férfi mellé bújt és szelíden átölelte őt.

 



Hozzászólások

Még nem szólt hozzá senki!


Hozzászólok


* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!











« Vissza az előző oldalra!
Kelemen Zoltán - Magyar