Halottak holdja (vers)

2015. október 29., 20:54

HALOTTAK HOLDJA

Szemmaró a mécses lángja,
kivágva az élet fája.
Darabjai összefonva,
késő bánattal bevonva.
Nemlét hagyja észrevenni,
nem lehet a részed lenni,
egész voltál, távol, közel,
ki elenged, vagy felemel,
hazajön, majd átutazik,
megteremt és átváltozik.
Beépültél a tudatba,
szívbe, a tanult szavakba.
Látni hagytad a világod,
hogy ne lásd, fáj a hiányod.

Hozzászólások

Tara	2022. szeptember 23., 18:48
medunitsa.ru Medunitsa.ru

Kelemen Zoltán	2016. március 13., 23:27
Kedves Feri, ez megtisztelő! :) Üdvözlettel: Zoli

Mészáros Ferenc	2016. március 13., 17:37
Kedves Zoli, most leltem honlapodra és e versed olvastam el legelőször. Nagyon büszke vagyok barátságunkra! Üdvözöl: Feri :)

Hozzászólok

* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!

« Vissza az előző oldalra!