Halottak holdja (vers)

HALOTTAK HOLDJA

Szemmaró a mécses lángja,
kivágva az élet fája.
Darabjai összefonva,
késő bánattal bevonva.
Nemlét hagyja észrevenni,
nem lehet a részed lenni,
egész voltál, távol, közel,
ki elenged, vagy felemel,
hazajön, majd átutazik,
megteremt és átváltozik.
Beépültél a tudatba,
szívbe, a tanult szavakba.
Látni hagytad a világod,
hogy ne lásd, fáj a hiányod.