Hosszú az út (vers)

2015. augusztus 14., 21:35

HOSSZÚ AZ ÚT

Önként kitűzött cél felé csak a járatlan út vezet,
ne várjál segítő kezet, ne mérgezze szíved a vád,
minden nehézség a tied. Hallgasd, ha tombol majd a szél,
ne zengjen átkokat a szád, ne rettegj, elbukik, ki fél!
Hosszú az út a cél felé.

A kóbor ebet sose verd, hűséges, érzi ki a jó,
bosszúból zsákmányt sose ejt, tudja, visszanyalhat a só.
Szeme a tükröd, tócsató, benne sok elfelejtett szó,
kagylóként, belül kincset rejt, mint mélyülő ráncok arcon.
Hosszú az út a cél felé.

Ne siess a sorsod elé bármennyre hosszú a híd,
ne kérdezz, mert úgysem felel kiben az ember bízva bíz.
Láthatatlan erő terel, minden lépés bizonytalan,
mint éles kés hegyén a tű. Mindegy mi hasznos, hasztalan.
Hosszú az út a cél felé.

Mint elemekkel küzdő őz, győzd le űzötten a kínt
erdőben és mezőben, odakint. Aki szegény, vízzel se főz,
igazságot, azt nem szolgál ember, se Isten, bárhogy fáj
és hízhat, dagadhat a máj, dagályra mindig jön apály.
Hosszú az út a cél felé.

Ne képzeld milyen holnap jő, nem baj, ha elsuhan egy sansz
és ha kérdik, "ez ki a franc", ha vadász sörétekkel lő!
Gondold, na jól van, nagy kaland, az egész csak egy kis szeánsz,
ahol csak délibáb a transz. Mit rád adnak, az rossz balansz.
Hosszú az út a cél felé.

A célt ne írja felül terv, menj az úton, lesz, ahogy lesz,
ne légy, ki ábrándokat vesz, ne légy, kit beszervez egy szerv!
Csoda saját utadban van, testedbe pár kéz belemar,
néhány hétköznapi harcban végtelen sétád megakad.
Hosszú az út a cél felé.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!