Körforgalom 2. (vers)

2016. március 20., 21:37

KÖRFORGALOM 2.

 

Nincs öröm az ürömben ezen a körön,

régi piszok fertőz mosatlan köldökön.

Öldöklő iramban tűnik el, mi örök,

nem fogynak a konokul monoton körök.

Köröz szír, perzsa, angol, német, török.

Ki lesz majd az, aki fölött pálcát török?

Vagy törnek ők, mert ebből már ki nem jövök,

elragadó kör, már soha fel nem növök.

Pörget a kör és egyre jobban szédülök,

forog a gyomrom, érzem, mindjárt eldőlök.

Eldőlök jobbra, aztán eldőlök balra,

felkenődöm minden borsó hányta falra.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!