Mint a nehéz kereszt (magyar dalszöveg Jacque Brel "Les désespérés" című sanzonjához)

2015. március 06., 08:50

MINT A NEHÉZ KERESZT

Minden árnyék arra ment, sok tűhegyes szilánk,
ruha nélkül, puritán, vézna testük fullánk.
Mint a rég kiszáradt fák, rügyüket siratták,
csak félbemaradt imák, mint a nehéz kereszt.

Illúziók törötten, tudatuk meghasadt,
mint ló nélkül díszzsoké, szekér, mely nem haladt.
Meztelen sok hölgy, meg úr, nincs több titkos lamour,
csak félbemaradt imák, mint a nehéz kereszt.

Reménytelen köd ölelt, sok vágy, mely szétszakadt,
síron túli félhomály, fájt ami felfakadt.
Pár szív, mely sokat bírt dobog arról ma hírt,
csak félbemaradt imák, mint a nehéz kereszt.

Sugárúton koszorú, rajta tócsák gyöngye,
árva a bezárt hotel, titkos szobák könnye.
Szárnyas ajtót rág a szú, porladó randevú,
csak félbemaradt imák, mint a nehéz kereszt.

Havas emlék, avas íz, kút, csatorna szennye,
nincs több titkos nagy lamour, múlt, feledés fedje.
Pókfonálból szövött ágy, letűnt idők terve,
csak félbemaradt imák, mint a nehéz kereszt.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!