Nem mert szólni...(novella)

2014. október 09., 11:12

                                                                  NEM MERT SZÓLNI...

 

Magyarék udvarias emberek voltak, nem mertek szólni Megyeréknek, hogy nincs kedvük elmenni vendégségbe hozzájuk, tehát elfogadták a meghívásukat. Magyarék ki nem állhatták a velük távoli rokonságban álló Megyeréket, de udvarias emberek lévén ezt nem akarták nekik megmondani, így hosszú évek óta baráti kapcsolatot ápoltak velük.

Magyar felesége, Magyarné udvarias, decens asszony volt, nem kívánta közölni a férjével, hogy világ életében lúzer mama kedvencének látta, akinek minden érintése súlyos testi sértéssel ér fel, így hű társa volt jóban, rosszban. Magyar született úriember volt, sosem bántotta volna meg nejét az igazsággal, mi szerint egy alakoskodó, elkényeztetett hülye picsának tartja őt, akibe csak annyi szenvedély és érzés szorult, mint egy frigid amőbába, tehát angyali mosollyal ölelte magához nap, mint nap. A nagy Magyar egyetlen fia a kis Magyar jól nevelt gyerek volt, így egyszer sem merte megmondani a szüleinek, hogy mennyire szégyelli őket, az álszentségüket, a fogvicsorgató finomkodásukat, a következetlenségüket, a szigorúságba csomagolt tanácstalanságukat, így jófiúként mindig önként, alázatosan engedelmeskedett nekik. Magyarék tudták, hogy azt várja el tőlük a társadalom, szeressék gyermeküket, így nem merték bevallani, mennyire sajnálják, hogy ez a csúnya, elhízott, magába forduló, nyámnyila, rossz tanuló torzó a házasságuk gyümölcse és nem a szomszéd család, Németék vagány, sportos, szép szőke gyereke, helyette a széltől is óvva, példamutatóan gondoskodtak a komplexusoktól szenvedő srácról.

Megyer, a nagy Magyarhoz hasonlóan kereskedő volt. Megyernek nemzetközi üzlethálózata, Magyarnak egy darab nemzeti dohányboltja volt. Magyar udvarias ember volt, így sosem mondta el Megyernek, mennyire irigy rá és hogy korrupt, kis geci zsidó maffiózónak tartja, akit a bal liberális karvalytőke támogat Izraelből. Viszont mindig nagy szeretettel fogadott el tőle kamatmentes kölcsönt, vagy ajándékot. Megyeréknek nem született gyerekük. Megyer felesége nem dolgozott, egy népszerű gasztroblog boldog tulajdonosaként otthon tevékenykedett nem kevés szabadidejében. Magyarné udvarias asszony volt, így nem saját, hanem álnéven írt gyalázkodó kommentárokat Megyerné blogjához, hiszen ismerős néven nem szerette volna megbántani a hiú gasztrobloggert.

Magyarék szokás szerint késve érkeztek Megyerékhez, a Magyarékkal ellentétben nem túl udvarias házigazda meg is jegyezte:

• Na, végre Magyar barátaim! Mindjárt kihűl a vacsora. Legközelebb egy Rolexet kaptok tőlem karácsonyra!

Az udvarias Magyarék csak zavartan mosolyogtak és nem mondták ki mit gondolnak Megyerékről. Helyette Magyar egy tréfával ütötte el a dolgot:

• A pontosság a királyok, a késés a Magyarék erénye! – aztán mindkét család jóízűen nevetett.

Magyarék udvarias emberekként nem árulhatták el, hogy már most elegük van az egészből.

Megyerék kitűnő vendéglátók voltak, minőségi italokkal és a gasztroblogger Megyeriné keleti fűszerezésű specialitásaival várták Magyarékat, akik udvarias emberek lévén, nem merték bevallani, hogy utálják a francia konyakot és valójában a gulyás, a palacsinta és a lecsó a kedvencük, a keleti ízektől pedig csalánkiütést kapnak. Magyar kezdődő gyomorfekélye kifejezetten hátráltatta Megyerné ételkülönlegességeinek a kedvező megítélését. Mindenesetre nagyon megköszönték Magyarék vendéglátóiknak a páratlanul pazar választékot.

Magyar fia, a kis Magyar félénk, udvarias gyermek volt, még a szüleinek sem merte elmondani, hogy egész nap ment a hasa, amiben feltehetően közrejátszott eltitkolt, elégtelen matematika dolgozata is. Bár Megyeréknél már igencsak sürgős lett volna neki a mellékhelyiséget meglátogatnia, nem akart belerondítani a nagyok dolgába, így visszatartotta, amíg csak bírta a visszatarthatatlant. Nőtt, csak nőtt a feszültség az udvarias fiúcskában, mígnem nagy dirrel-dúrral beütött a mennykő. A kis Magyar igyekezett leplezni a balesetet, de a nem túl udvarias Megyer észrevette ezt:

• Rosszul vagy kis Magyar? Semmi baj, nem kell beszarni!

Az udvarias Magyar, aki nem merte bevallani, hogy mennyire rosszul esik neki Megyerné keleti ihletésű kosztja, az ijedségtől, a benne felgyülemlett feszültségtől és fia tettének érezhető következményének hatásától a következő pillanatban megszabadult háborgó gyomrának tartalmától, amely éppen feleségén landolt, akinek esélye sem volt arra, hogy kivédje a katasztrófát. A megdöbbent asszony csak ennyit tudott mondani az események súlya alatt görnyedve:

• Mi folyik itt? – majd eszméletlenül fordult le székéről.

Megyerék jó házigazdaként próbáltak valamit javítani az ideálisnak éppen nem mondható helyzeten és mentőt akartak hívni, de a magát addig nagyjából összeszedő Magyar udvarias emberként nem kívánta tovább rabolni Megyerék értékes vacsoraidejét és nem szerette volna egyéb kellemetlenségekbe sodorni őket, így két jól irányzott szúrással megoldotta a problémát. A Megyer házaspár holtan terült el nappalijuk méregdrága perzsaszőnyegén.

• Mit tettél Magyar? – motyogta maga elé a vendég vizenyős szemekkel, majd saját szíve felé irányította a véres tortaszeletelő kést.

A kis Magyar eközben, mivel udvarias volt, néma maradt. Könnyek folytak végig az arcán, mellkasában szorító érzéssel, hangtalanul ült saját ürülékében.

Nem akart már szólni senkinek.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!