Nem túl a barátságon (novella)

2016. augusztus 05., 19:05

NEM TÚL A BARÁTSÁGON

 

Egy balatoni buszmegállóban várakozott biciklijével.
- A pesti buszt várom, mindig késni szokott - mondta az öregember. - Ott laktam én is, de tíz éve ideköltöztem, hogy közel legyek a lányomékhoz.. A barátom a mai járat sofőrje, jó ember. Több, mint harminc évig én is Volános voltam - folytatta az országutat fürkészve. - Kijöttem, hátha észrevesz a cimbora, gondoltam akkor odaintek neki.
A percek múlásával érezhetően nőtt az öregemberben az izgalom, mígnem lassan zötyögve megérkezett a pesti járat az út másik oldalán lévő megállóba. A piszkos, eredetileg fehér busz hatvan év körüli sofőrje kimérten nyitotta az első ajtót a felszállóknak.
- Lehet, hogy nem néz majd erre. - mormogta maga elé az öregember.
A felszállók megváltották jegyeiket, és az ajtó záródását követően a fehér busz balra indexelve folytatta volna útját, ám a jármű vezetője észrevette az öregembert. Kicsit lassított és mosolyogva odaintett neki, ő pedig viszonozta a gesztust, aztán felbőgött a motor és a monstrum a maga bumfordi méltóságával eltűnt a semmibe. Az öregember boldognak látszott, elköszönt, kissé nehézkesen ugyan, de felült a kerékpárjára és rendíthetetlenül elindult a hegy felé.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!