Öregnek láttalak (vers)

2017. február 26., 20:34

ÖREGNEK LÁTTALAK

 

Amikor eljöttél, öregnek láttalak,
a barna nadrágod a zsebénél elszakadt.
Szabadkoztál, hogy lekésted a vonatod,
ígérted a másodállásod feladod.
Fáradt voltál, arcod nap szárította kő,
látszott, fáj, hogy boldogtalan, zokog a nő.
A gyerek jól van, mondtad, hostess Londonban,
bár időnként még neked gügyög álmodban,
már amikor alszol és nem azon jár agyad,
a bizonyos szekér miért nélküled szalad,
az idő múlik, tűnik az út alólad,
a hétköznapok szétroncsolják valódat,
az idealista "bús képű lovagot",
aki nem erre a világra szavazott
amelynek most a rendszerszintű darabja,
ki adósságát haláláig megadja.
Most könyörtelenül darál a daráló,
a gyárban rád mosolyog egy varázsló:
"Uram, mit mondok önnek, nem kell, hogy tetsszen,
megbukott a pszichológiai teszten."
Már szeded a gyógyszert, remeg tőle tested,
piálsz, hogy kibírjad, érzed már a veszted.
Amikor elmentél, öregnek láttalak.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!