Összefogástalanság (abszurd dialógus)

2015. október 14., 11:10

                                                            ÖSSZEFOGÁSTALANSÁG

 

- Én megmentem a várost a környezeti ártalmaktól. Elegem van abból, hogy folyamatosan poros lesz a greenpiercingem!
- Egyetértek! Én is éppen megmenteni készülök a várost a súlyos környezetszennyezéstől. Úgy érzem magam itt a vasút közelében, mint akit a mozdony füstje megcsapott.
- Hogy jön ide a vasút?
- Hogy annak a közelében érzem magam úgy, ahogy.
- Hogyhogy?
- Ott lakom!
- De én most nem a vasúttól akarom megmenteni a várost!
- Ki beszélt a vasútról?
- Te. Azt mondtad, ott érzed szarul magad.
- Mert ott van a füst!
- Költözz el, bazmeg!
- Ha elköltözöm, attól még ott marad a füst!
- Csak nem kell szagolgatnod.
- Nem érted? Én arról a füstről beszélek, amitől a te greenpiercinged is poros lesz folyton. Attól készülök megmenteni a várost.
- Te csak nem beszélj az én greenpiercingemről, foglalkozzál a saját füstöddel!
- De az a füst mindannyiunké.
- Hogy mered kollektivizálni a saját füstömet? Kérlek, ne üsd bele az orrodat más füstjébe! Az én füstöm, a város füstje, jogom van megmenteni tőle magam.
- Én pedig a várost akarom megmenteni ugyanattól a füsttől!
- A város én vagyok!
- Meg tőled is. A város mi vagyunk!
- Ne vegyél egy füst alá magaddal!
- Tudod mit, le vagy szarva! Nem is értem miért jutott eszembe egy pillanatra, hogy össze kellene fogni veled. Majd mentek egyedül, nem lesz itt több füst, ha rajtam múlik!
- Füstbe ment terv.
- Anyád!
- A tied!

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!