Párizsi udvar (magyar dalszöveg Jacque Brel "Mon enfance" című sanzonjához)

2015. március 11., 09:56

PÁRIZSI UDVAR

Száz éves passzázs, peckes léptek emléke,
megállsz, most nem rohansz, átjár mi volt, nem fáj,
festék hullik a percre, kopott liezon,
bazár a múltunk, pár dísztárgy a falon.
Nem terem itt fű, csak becsomagolt groteszk
cirádás pult alján, sok áru egy helyen.
Valóság repülj, minden lélek meztelen!

Száz éves passzázs, kevély idők terméke,
minden erkölcs védve, rejtve sok éhes száj,
véletlen szerencse, nem térkép e táj,
itt állsz néma néző, romokban temérdek báj.
Halált élet szüli, minden itt, egy helyen,
bár senki nincs most jelen, nagyságos úr, proli,
féltve, szeretetten, senki, vagy valaki.

Száz éves passzázs, a körút mocska fedve,
nem sújt eső, villám, utcaseprő várja,
hogy a kaput bezárja, lassan takarít,
a rejtett zugokból egy korcsot odahív.
Megpendít pár húrt, emlék a kevés jóból,
tán nem is az övé, nem volt igaz, csak való.
"Ne félj kis vendég, nem bánt a télapó!"

Száz éves passzázs, bűnös század teste,
hol nappal is este, egy érzés beleszáll,
lidérces huzat jár, dobban kísértet szív,
egy vitrin tárva hív, a díszlet semmi vár.
Itt a végtelen űr, szívzűr, nincs kegyelem,
azt visszhangozza "kár" az udvari bazár,
pőrén, kifosztva áll bank, üzlet, meg a bár.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!