Segíthetek? (abszurd dialógus)

2015. október 13., 09:54

                                                                       SEGÍTHETEK?

 

- Segítség!
- Mi a baj, segíthetek valamiben?
- Már nem mi vagyunk a legnagyobb segítők.
- Az lehetetlen! Senki nem segíthetett annyit, amennyit mi segítettünk.
- Márpedig úgy tűnik, hogy mégis voltak, akik többet segítettek.
- A szemetek. Azonnal cselekednünk kell! Minél gyorsabban értesítenünk kell a segítőket, minden eddiginél több önkéntes rászorulóra lesz szükség. Mit áll még mindig itt? Rohanjon segíteni!
- Főnök úr, jelenleg túl kevés a hivatásos segítőnk.
- Nem baj, majd emeljük a létszámot rendkívüli kinevezéssel. Rengeteg hivatástalan amatőr vár bevetésre. A segítés legalább rajtuk is segít.
- És ha nem jelentkezik elég önkéntes rászoruló? Akkor kiken segítsünk?
- Aggodalmaskodó hülye! Most már egy pszichiáter segítségével igazán segíthetne magán, hogy Isten is megsegítse. Ígérjenek nekik lakbér hozzájárulást, adják oda az elfekvő babkonzerveket. Motiválni kell az önkénteseket!
- Elfogytak a babkonzervek, korábban szétosztottuk a segítők között.
-A rohadt életbe!
- Ők is ezt mondták miután felbontották.
- Akkor fenyegessék meg őket! Mondják meg nekik, ha nem lesznek rászorulók, akkor a kutya sem fog segíteni rajtuk.
- Értem.
- Mi leszünk a legnagyobb segítők, ha fene fenét eszik, akkor is! Most mi baja van? Sápadtnak tűnik.
- Semmi, csak elszédültem. Az utóbbi időben gyakran ingadozik a vérnyomásom. Biztos a fáradság, a stressz...
- No igen kis barátom. Valamit, valamiért! A segítés bizony áldozatokkal jár. Vegyen be egy szőlőcukrot, aztán induljon dolgozni mielőtt rosszul lenne itt nekem! Ismét mi leszünk a legnagyobbak.

Hozzászólások

Hozzászólok

« Vissza az előző oldalra!