Szeretni végleg (magyar dalszöveg Jacque Brel "La Chanson de Vieux Amants" című sanzonjához)

SZERETNI VÉGLEG

Nem csillogó, lágy, lassú varázs ez,
a részem ő, mint mondatnak a szó.
Nem erdőtűz, kitartó parázs lett,
úgy vigyázom, mint bérceket a hó.
Zöld selyemháló szövi át,
mint kecses sellőt rejtegető tó,
sok letűnt esőt takar a felhő.
Kabinunknak a szűk kis ablakán,
ki nézeget, már nem elinduló,
csak az örök úton megérkező.

Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.
Iránytű nélkül, szeretni végleg.

Nap a holdat magához ölelve,
csillagcsatáknak vége, béke van.
Birtoklás rombolását feledve,
csak táncolunk lassan, hangtalan.
Nem kell itt tévé, nem kell telefon,
a vízen szállunk, a part parttalan,
nem lehetünk semmiről lekésve.
Vitorlázunk, átsiklunk vízfalon,
szemben a nagy szelekkel, boldogan,
szivárvány álruhánkat letépve.

Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.
Iránytű nélkül, szeretni végleg.

Az idők szavára nem felelve,
túl a barikádon és a kordonon.
Csillogást és sikert nem keresve,
több találat nem kell a lőlapon.
Nincs bűn, melyik, ha kell, meggyónható,
nincs kerítés és biztonsági sáv,
tiltott gyümölcs és csábító kertje.
Nincs megtorlás és nem kattan a zár,
nincs téboly, mint az elszabadult ló,
hajózunk a nagy habokat szelve.

Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.
Iránytű nélkül, szeretni végleg.