9700, Szerelmes Balázs (2009. Kritika: Színház..net)

Markó Róbert a szombathelyi színházkezdésről (2009. május)

A csapat úgy látott munkához 2008 őszén, hogy a már-már meseszerű politikai összhang bomlani látszott.

2007. április 26-án jelentette be Jordán Tamás, hogy megbízatásának lejártával nem pályázza meg újra a Nemzeti Színház vezetését, helyette Szombathelyre költözik, s a város kőszínházának alapító igazgatói feladatait vállalja. A vasi megyeszékhely önkormányzati képviselő-testülete ugyanekkor egyhangúlag erősítette meg 1991-es közgyűlési határozatát, mely a színház megalapításáról rendelkezik; a városatyák egyetértettek abban is, hogy Jordán személye a legmegfelelőbb a teátrum irányítására. A direktor egy évvel később társulati névsort olvasott: Bálint Éva, Czapkó Antal, Czu-kor Balázs, Csonka Szilvia, Endrődy Krisztián, Horváth Ákos, Kálmánchelyi Zoltán, Kelemen Zoltán, Kiss Mari, Németh Judit, Orosz Róbert, Péter Kata, Szabados Mihály, Szabó Tibor, Szerémi Zoltán, Tóth Ildikó, Trokán Péter, Vass Szilárd és Vlahovics Edit szer¬ződött a Weöres Sándor Színházhoz a 2008/ 2009-es évadra.
A csapat úgy látott munkához 2008 őszén, hogy a már-már meseszerű politikai összhang bomlani látszott. Először is a színházépület kérdésében bontakozott ki szakmai(nak álcázott, valójában ál)vita. Viszonylagos egyetértés volt abban, hogy a színháznak új és korszerű épületre van szüksége, mégpedig a Március 15. téren. Közel a város legfőbb turisztikai látványosságaihoz, elérhető távolságban az egyetemi központtól, éppen félúton a vasút- és autóbusz-állomás között, a zöldövezetben. A felépítendő épületre kiírt tervpályázatra érkezett harminchat pályamunkából tizenkettőt meg is vásárolt a város, a díjazott tervrajzok, leírások, makettek az ideiglenes játszóhely, a HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon) előcsarnokában láthatók. Az épület sajnálatosan abszurd politikai pengeváltássá fajuló, fel-fellángoló viták után lett a Weöres Sándor Színház átmeneti otthona: voltak, akik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot javasolták a HEMO helyett, bár Jordán és munkatársai világos szakmai érvekkel támasztották alá, miért volna célszerűbb - és nem utolsósorban olcsóbb - a részben amúgy is színházként funkcionáló helyőrségi klub átalakítása. Végül Jordán és a városvezetés akarata érvényesült, a béke és az összefogás azonban a múlté. Nemrég például a színészlakások, különösen Jordán bérleményének felújítása körül keveredett átlátszó és demagóg kutyakomédia. Öröm az ürömben, hogy a társadalmi hátszél továbbra is erős Szombathelyen: már az első - tulajdonképpen csonka, hiszen 2009 januárjában láthattak először bemutatót a nézők - évad megkezdése előtt elkelt csaknem négyezer színházbérlet, s rendszerint jó házakkal futnak a Weöres Sándor Színház előadásai az ideiglenes játszóhelyen. Az igencsak szükséges átépítésre végül félmilliárd forintot szavazott meg a képviselő-testület; az összeg egy részét a város a tervek szerint a kultuszminisztérium Agora pályázatán elnyert csaknem másfél milliárd forintos támogatásból finanszírozza.

Nomen est omen: Jordán Tamás színidirektori koncepciójának is kulcsfogalma az agora, az antik görög városok népgyűléseinek színhelye, a civilizált társadalmi élet központja. A színész-rendező már a Merlin Színház világra segítésénél, majd nemzeti színházbeli székfoglalásakor is hangsúlyozta: „a színház nem csupán az előadások színtere, hanem a találkozásoké", a pezsgő társadalmi eszme- és tapasztalatcseréé. (Más kérdés, hogy szándékai csak a Merlin esetében váltak valóra.) Ennek megfelelően hangsúlyos szerep jut például a színházépület előcsarnokának-társalgójának mint „betérőnek", találkozóhelynek, s a Weöres Sándor Színház nemcsak (szokványos) színházi előadásokkal várja a látogatókat. Egyrészt a Thea-tér - a „theater", a „teázó" (mint fórum) és a „tér" szavak kissé erőszakolt összeházasítása - programsorozatában beszélgetések, kiállítások, filmvetítések, táncestek várják az érdeklődőket. Másrészt a színház kilép az épületből: Jordán 2008 áprilisában nagyjából ezer diákkal együtt mondta el egy szombathelyi Pilinszky-konferencia felütéseként a költő Apokrifét - Melis László zenei közre¬mű¬ködésével -; hagyományteremtő szándékkal zajlanak „rendhagyó színházórák" középiskolásoknak; a társulat 2008 őszén nagyszabású bérletkampánnyal, kedvcsináló színházi ízelítővel járta Vas megye városait és falvait. A szombathelyi városi tévé is folyamatosan sugározza Jordán színészbeszélgetéseit, a rádiós Vers mindenkinek mintájára rögzíti az újdonsült vasi színészek egy-egy szavalatát (legutóbb Petri Az ilyen fontos beszélgetések című versét mondta el káprázatos természetességgel Orosz Róbert), s találkozhatni velük beszélgetős és főzőműsorokban egyaránt.
Ami pedig az épületen belüli színházszakmai munkát illeti: Jordán nagyban épít a helyi fontos és életképes színházi kezdeményezésekre, amelyeknek a vasi megyeszékhely a közelmúltban sem volt híján. A Savaria Karneválokon is látható Ferrum Színházi Társulás és a Homo Ludens számos ponton kapcsolódik össze a Weöres Sándor Színházzal, a Horgas Ádám vezette Atlantisz Színház néhány hete tartotta első bemutatóját a kőszínház falain belül, a városban korábban is nagy népszerűségnek örvendő, a Czukor Show-val az országos szakmai köztudatba is berobbant Kamara Savaria pedig gyakorlatilag fuzionált az új intézménnyel. A magánalapítású kisszínház előadásai közül négyet - a Czukor Show mellett A hazugot, a Sóska, sült krumplit és a Három koporsót - átvett a Weöres Sándor Színház, miközben több, a Kamarában rendszeresen fellépő színművész (Czukor Balázs, Endrődy Krisz¬tián, Kelemen Zoltán, Péter Kata) és Dömötör Tamás rendező szerződést kapott az új társulatban.
A Három koporsót (mely Kamara Savaria-produkció ugyan, de a Weöres Sándor Színház színészeivel), a 9700-at (az új teátrum hivatalos nyitó előadását) és a Szerelmes Balázst (a legutóbbi szombathelyi premiert) egyaránt Dömötör jegyzi rendezőként. E három produkcióból már jócskán kisejlik, honnan indul - honnan kényszerül indulni - a színház, és merrefelé tart. Jól érzékelhető, hogy két, egészen másféle útra vezényli a társulatot Dömötör - nyilván Jordán tevőleges hozzájárulásával. A nagyjából háromszáz nézőt befogadó nagyteremben a színvonalas közönségszórakoztatás igényével fellépő előadást dirigál, a körülbelül száz férőhelyes kamarateremben pedig műfaji határokat feszeget, a színház és a társművészetek közötti átjárhatóságot próbálgatja, saját, progresszív rendezői útját járja, kis túlzással: örömzenél.
A 9700 nyitó előadásként gyakorlatilag besorolhatatlan műfajú, amolyan „mindenből egy kicsit". Funkciója nyilvánvaló: megnyerni a közönséget a „színházi ügynek", egyszersmind lehetőleg olyan helyzetbe hozni a játszókat, hogy már az első találkozáskor tudásuk legjavát nyújthassák. Ennek jegyében írt Egressy Zoltán Szom¬bathely város színháztörténetének vélt és valós jeleneteiből Az ember tragédiájára hajazó színházi időutazó darabot, melyet Dömötör Tamás bővített és módosított, elsősorban a színészek improvizációi alapján. A színdarab, ha van, helyzetgyakorlat-sorozat csupán, csekélyke kerettörténettel. Eszerint Feri bácsi (Jordán Tamás, természetesen) időgépet eszkábált egy régi Szaratov hűtőből, melynek segítségével a szereplők, a város kulturális bizottságának tagjai a római kortól 2009-ig, vagyis a jelenkorig járják végig a megyeszékhely történetét. Egészen a patetikus, de kétségkívül hatásos kádenciáig, melyben Jor¬dán kijelenti: Szom¬bathelynek van színháza. És amikor kitör a taps, az ember hirtelen úgy érzi, volt oka és célja, hogy végignézze az olykor kifejezetten lassú és szétfolyó, több mint háromórás jelenetsort, hogy a színház valóban közösségi élmény, és jó dolog lehet 2009-ben szombathelyi színésznek vagy szombathelyi nézőnek lenni. A dramaturgiai hibákon, az előadás ritmustalanságán túl listázhatók erősségek is: Bodor Jo¬han¬na koreográfiája finom, pontos, e modern Tragédia falanszter-jelenetében egészen a színpadi költészet határáig merészkedik; s remek, gondos szaksze¬rűséggel összeválogatott a társulat. Bár játéknyelvbeli egységesítésre - így tehát erős rendezői kézre - kétségkívül szükség lesz egy masszív, homogén és magas színvonalon teljesíteni képes szereplőgárda létrehozásának érdekében, kiváló arcok és hangok villannak fel. Remek zenés előadásokban lehet elképzelni például Kiss Marit, Németh Juditot, nagyszerű ko¬mikusi vénáról ad bizonyságot Kál¬mánchelyi Zoltán, Kelemen Zoltán, Szabó Tibor, kivételesen erősen van jelen Péter Kata, Vlahovics Edit, olykor Endrődy Krisztián.
Erőteljes térkoncepció és a „hagyományos" színházzal való szakítás igénye jellemzi a Dömötör rendezte két kamara-előadást. A Három koporsó (ugyancsak Eg¬ressy-szöveg) cselekménye szerint Viktor huszárnak - aki nem mellesleg: Bittner, vagyis Egressy univerzumának Jedermannja - a faluban élő menyasszonyához, Emmihez egy őrnagyot szállásolnak be, következésképpen szerelmi háromszög alakul, ám az őrnagy nős, Viktor pedig a háttérből különös szálakat mozgat, a háromszög ötszöggé terebélyesül, mígnem a történet alig hihető, mégis reális tragédiába torkollik. Az 1848-as szabadságharc idején játszódó romantikus abszurd exponálása lassú és hosszadalmas, majd szinte egy csapásra ér véget; Egressy többnyire feszes, sőt feszített szövege így kissé aránytalan, de paradox módon éppen emiatt hatásos. Szili Péter díszlete egyetlen nagy, kihajtogatható, fehér-fekete mesekönyv. Viktor lapoz helyszínről hely¬színre az elrajzolt, egy¬szerre elemelt pátosszal és földhözragadt iróniával kezelt kulisszán, miközben a háttérben jelzésszerűen '48-as motívumokat szólaltat meg a háromtagú zenekar, jelzésszerűen '48-as öltözékben. Hogy nem tökéletes az előadás, annak legfőképp színészi okai vannak: Sza¬bó Róbert Endre őrnagya technikailag nem elég képzett a nagy, megtörő jellemív felrajzolásához, Czapkó Antal kezdetben nem találja a féltékenységét agresszióval kimutató férfi szerepét, majd a bűnbánattól megtört erős férfi szerepe nem találja őt. Revelatív viszont Csonka Szilvia törékenységében kőkemény, naivitásában bölcs Emmije.
Philippe Blasban forgatókönyve alapján a rendező Dömötör Ta¬más készítette el a Szerelmes Balázs című élőfilm szövegét. Az előadás formai kísérlet: csupán a címszereplő játszik a nézők előtt, a színpadon, a többiek (az anya, a biztosító, a szerelők, a szerelmek) csak videotelefonon, képernyőn keresztül. A kísérlet jobbára sikertelen, ennek oka pedig az, hogy e forma rendkívül gyorsan elfárad, monotonná válik, a történet - az agorafóbiás Balázs szerelembe esik, és legyőzi betegségét - sablonos és kiszámítható. Didaktikus az üzenet is a digitális társadalom végletességének veszélyeiről, a személyközi kapcsolatok ellaposodásáról. Figyelemre méltó ugyanakkor, ahogyan Dömötör az időt kezeli: mintha figyelemre sem méltatná, nem (vagy alig) jelzi az idő múlását, ezzel nagyszerűen éreztetve a lakásából ki nem mozduló főhős napjainak monotóniáját. És kiváló Czukor Balázs mosolytalan, önmarcangoló, folyton befelé figyelő figurájának leheletfinoman árnyalt kinyílása. Tehetséges alakítás egy progresszív előadásban. Tökéletesedni pedig lesz még ideje a szombathelyi Weöres Sándor Színháznak.

Egressy Zoltán - Dömötör Tamás: 9700
(Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Díszlet: Mészáros Tibor. Jelmez: Kárpáti Enikő. Zene: Benkő László. Koreográfia: Bodor Jo¬han-na. Mozgás: Gyöngyösi Ta¬más. Dramaturg: Duró Győző. Zenei vezető: Takács Dániel. A rendező munkatársa: Mátis Inez, M. Kapornaki Rita. Ren¬dező: Dömötör Tamás.
Szereplők: Szabó Tibor, Péter Kata, Trokán Péter, Kiss Mari, Szerémi Zoltán, Vlahovics Edit, Szabados Mihály, Endrődy Krisztián, Németh Judit, Jordán Tamás, Bálint Éva, Csonka Szil¬via, Czapkó Antal, Czukor Ba¬lázs, Horváth Ákos, Kál¬mánc¬helyi Zoltán, Kelemen Zoltán, Orosz Róbert, Vass Szilárd, Ba¬logh János, Borbiró András, Budai Dávid, Csernay István, Farkas Ádám, Kristóf Roland, Lévai Tímea, Nagy Eszter, Né¬meth Gyöngyi, Nyulassy Attila, Papp-Ionescu Dóra, Poppre Ádám, Pusztai Fanni, Schmidt Róbert, Senkovics Petra, Simits Zsuzsa, Szabó Róbert Endre, Szalay Katinka, Unger Tünde.

Egressy Zoltán: Három koporsó (Kamara Savaria -
Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Díszlet: Szili Péter. Jelmez: La¬katos Leila. Zene: Czukor Ba¬lázs, Takács Dániel, Unger Tün¬¬de. Rendezőasszisztens: Mátis Inez. Rendező: Dömötör Tamás.
Szereplők: Csonka Szilvia, Czap¬kó Antal, Szabó Róbert Endre, Péter Kata, Simits Zsuzsa.

Szerelmes Balázs
(Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Színpadra átdolgozta: Barták Balázs, Dömötör Tamás. Dísz¬let: Csernay István. Dramaturg: Barták Balázs. A rendező mun¬katársa: Mátis Inez. Jelmez-rendező: Dömötör Tamás.
Szereplők: Czukor Balázs, Péter Kata, Csonka Szilvia, Kiss Mari, Kelemen Zoltán, Trokán Péter, Szabó Tibor, Vlahovics Edit, Hor¬váth Ákos, Farkas Ádám, Sen¬ko¬vics Petra, Czapkó Antal, Szalay Katinka, Papp-Ionescu Dóra.