A Herner Ferike faterja (2010 Cikk: Vas Népe)

A sors szeszélye - vagy valami más - folytán premier-értékű előadás jött létre pénteken este a Weöres Sándor Színházban, az MMIK színpadán: A Herner Ferike faterja című Háy János-istendráma átlendült abba a furcsa, telített dimenzóba, ahonnan sírva és nevetve megérkezhet a megtisztulás. Pedig csak egy volt ez az alkalom a sok közül; igaz, nem mindennap fordul elő, hogy egy mindössze hét szereplőt mozgató darabban három színészt kell beugrással kiváltani. (Nevezhetjük istenkísértésnek is.) Most ez történt, ha Bajomi Nagy György valójában már nem is tekinthető beugrónak: Szabados Mihály távozásával ő játssza Herda Pityut (plusz a Herda Pityu apját) az előadásban. De hogy ne legyen olyan egyszerű, őt meg a megfázás vette le a lábáról majdnem - ha engedte volna. Nem engedte: inkább a szerep javára fordította a köhécselést. Ha egyszer szegény Herda Pityu eleve nagyon nincs jól, életeleme a pálinka meg a folytonos böstörgés. Azt eddig is tudtuk (mondjuk A jó pálinka...-előadásból), hogy a Bajomi Nagy György - Horváth Ákos - Orosz Róbert hármas finom és intenzív összjátékra képes. Ez a képességük A Herner Ferike faterjában (a darab természetéből fakadóan is) most még inkább megmutatkozik; főleg az első részben: a Herda - Krekács - Banda háromszögben, ott az árokparton, maga a világ mutatkozik meg; és süllyed el. (Pont úgy, ahogy a beszélgetéseiket lezáró-elvékonyító gondolatfoszlányok áttűnnek a semmibe - megsemmisülnek a feledésben.)

 

A családi tragédia okán a mindennapi kerékvágásból és a hétköznapi időből kizökkenő, a transzendensbe utat nyitó Papi Jóska látnoki szerepére pénteken (ismét) az előadás rendezőjének kellett beugrania, mert a Papi Jóskát játszó Szabó Tibor megbetegedett. Kelemen Zoltán rendezőként nyilván átlátja az előadás teljes univerzumát, ezért aztán nem jelent problémát számára egy-egy beugrás. Ha Szabó Tibor Papi Jóskája a távolba révedő, a másvilági csatornákkal kapcsolatot tartó angyal, akkor Kelemen Zoltán belekever a figurába valami borzongató, szent és profán groteszkséget: pontosan egyensúlyoz az angyali-ördögi szélsőség között.

 

És volt még egy beugró pénteken este: a Herner Ferike muterját játszó Bálint Éva szerepét Vlahovics Editnek kellett átvennie; alig néhány órája volt a felkészülésre. Sűrű, mégis áttetsző élet-felmutatássá fordította át a halálugrást : a rendőrné minden mondata, mozdulata maga volt a lélekbe égett kudarc és ön-sors-tovább-rontó keserűség; a szintén önmagába zárt, a családjához vezető utakat sután és hiába kereső rendőrférj - Endrődy Krisztián - oldalán.

 

Hát, tényleg minden előadásnak megvan a maga sorsa. Az egyébként sem mindennapi körülmények között (őszi próbaidőszak, tavaszi próbaidőszak) elkészült, a múlt szezon végén, májusban bemutatott Háy János-drámának még alig van története; de sorsa máris különleges. A jövőbe nem láthatunk (hogy jó-e ez - vagy nem jó, inkább ne firtassuk, Herda Pityuéknak is beletörött a bicskájuk; az ásójuk). Szóval a jövőbe nem láthatunk, úgyhogy legfeljebb csak kívánhatjuk: A Herner Ferike faterja érjen meg hosszú szériát.

 

Akár utaztatni is lehet az előadást. Talán még az se volna nagy baj, ha egyszer-egyszer nélkülözné a vetítettképes hátteret (a susogó lombok a három ároktisztító munkás mögött, az utcakép, illetve a rendőrök lakásbelsőjének falára vetülő kereszt). Ezek az erős dialógusok - ezekkel a hús-vér figurákkal a csupasz játéktérben, a fekete-fehér színházi dobozban, a mindennapok kellékei között is megélnének.

 

Akárhogy lesz - pénteken este volt még egy Herner Ferike-premier; az biztos. Előadás született.

 

(Háy János: A Herner Ferike faterja. A Weöres Sándor Színház előadása október 8-án az MMIK színháztermében. Rendező: Kelemen Zoltán. Dramaturg: Kelemen Zoltán. Díszlet: Csernay István, Poór Tamás. Jelmez: Varga Alexandra. Zene: Dévényi Ádám. Szereplők: ifj. és id. Krekács Béla: Horváth Ákos. Ifj. és id. Banda Lajos: Orosz Róbert. Ifj. és id. Herda Pityu: Bajomi Nagy György. Papi Jóska: Kelemen Zoltán. Rendőr: Endrődy Krisztián. Rendőrné: Vlahovics Edit. A Herner Ferike: Borbiró András.)

Ölbei Lívia