Az arab éjszaka (2013. Cikk:Nyugat.hu)
Az őszből át a fullasztó éjszakába, ahol egy tömbházban keressük magunkat
Egy újabb öt az egyben: ezt már az "Arab éjszakában", valamikor fél tizenegy tájékán kapjuk, amikor a WSSZ földszinti kamaraterme helyett egy lakótelep hetedik emeleti szobájában vagyunk. Valahol Németországban, előttünk krémszínű padlószőnyeg, oldalt egy kanapén, a vörös ágynemű alatt majdnem meztelen lány, szól a ZAZ, és a szitálós, ködös októberből egyszeriben a fülledt arab-német éjszakában találjuk magunkat. Egy álomszerű történetben, izgalmas kortárs német egyfelvonásosban, Roland Schimmelpfennig darabjában. Öt emberi történet, amikor a véletlen végzet folytán minden és mindenki egymásba gabalyodik. Plusz ott az aranyhal a tér közepén, néma szereplőként. Öt monodrámát hallunk, maguk elé beszélő szereplőkkel, akik többnyire saját álmaikból és fantáziálásaikról adnak helyzetjelentéseket. Tömény hatvan perc. Nincs üresjárat, észre sem vesszük, hogy múlik az idő, ásítozni sincs időnk, pedig lassan fél tizenkettő is elmúlt, amikor vége.
Panel és szürreál: Az arab éjszaka
A korábbi rendezés, az "Öt az egyben" óta vártuk, hogy Czukor Balázs végre megint Szombathelyen rendezzen. Szerettük azt, amit akkor a lakásszínházban csinált a főiskolás-stúdiós végzősökkel. Aztán átigazolt, majd Félkegyelműként visszatért. Most megint rendezett. Bajban vagyok, mert nem szeretném lelőni a legjobb gegeket, amik miatt akkor is érdemes beülni, ha a darab mélyebb rétegeibe nem akarunk belegabalyodni. Kiváló ötlet, ahogy a színház előtti utcaszakaszt birtokba veszi a stáb, hogy az épület üvegfalát díszletként használja.
A színészek látszólag alig játszanak, de a felolvasások, szövegfelmondások közben inkább élnek az arcok, az apró gesztusok. Általuk válik átélhetővé, valósággá a történet. Avass Attila tökéletes szürkeegér házmesterből alakul át férfivé, olyan színt mutat, amit itt, a szombathelyi közönség még nem láthatott tőle. Való neki a meghitt tér, a kamaraszínházi elrendezés, a hangja is élőbb. Alberti Zsófi, Fekete Linda, Kovács Gergő, Kelemen Zoli, felsorolni sincs értelme a többieket, mindannyian remekül mozgatják a saját karakterüket, nem is tudom felidézni külön –külön a játékukat, egy azon éjszaka, és tényleg végigizgulom a privát történeteiket.
Éjfél is elmúlt mire hazaérek, de annyira felpörgetett a teliholdas lakótelepi szürreál, hogy órákig képtelen vagyok elaludni, csendes vörösborozásra vágynék még. (És közben próbálom összerakni a szálakat: ki a házaspár az éjszakai utcán, és ki lehetett a csecsemő.)
De a lényeg nem ez, hanem: hogy a héten, kedden, jóval emberibb időpontban, este héttől itt egy újabb szombathelyi premier a WSSz-ben. Ki ne hagyják Czukor Balázs rendezését, ami az őszi szezon egyik legszórakoztatóbb és legfrissebb szombathelyi eseménye lesz!
ROLAND SCHIMMELPFENNIG: AZ ARAB ÉJSZAKA
fordította: Perczel Enikő
Hétköznapi emberek álomszerű története gyilkossággal, szerelemmel, szenvedéllyel, egy tízemeletes panelházban, az év legmelegebb éjszakáján, egy felvonásban.
Szereplők:
Hans Lomeier / Avass Attila
Fatima Mansur / Fekete Linda
Francziska Dehke / Alberti Zsófi
Kalil / Kovács Gergely
Karpati / Kelemen Zoltán
Valamint: Poppre Ádám, Lévai Tímea, Korponay Zsófi
Díszlet: Takács Lilla
Jelmez: Poppre Orsolya
Zene/effektek: Müller Péter
Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
Médiamunkatársak: Bicsák Boglárka, Feiner Janka, Pittmann Glória
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Czukor Balázs
« Vissza az előző oldalra!
