Hamlet (2015. Kritika: Vaskarika.hu)

Thriller a színpadon – Hamlet Czukor Balázs rendezésében a Weöres Sándor Színházban

Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Ha Shakespeare-ről hallunk, akkor elsősorban a véres királydrámák jutnak eszünkbe, és arra gondolunk, lehet, hogy a maguk korában izgalmasak voltak, de mára már elavultak, hosszú monológjaikkal unalmasak. Czukor Balázs neve viszont mindig valami szokatlant, valami mást, egyfajta újszerű kihívást jelent a színházművészetben. A kettő együtt pedig már garantálja a sikert - így lesz a Hamletből igazi, a mának és a máról szóló thriller.

Minden perce érdekfeszítő, akciódús, tele izgalmakkal, a cselekmény végig leköti a nézőket. Egy ilyen mondat után arra számítunk, hogy egy thriller, vagy legalábbis egy krimi leírását olvassuk, és álmunkban sem gondolnánk, hogy Shakespeare Hamletjéről van szó.

A történet ismerős - ha nem is vagyunk sűrű színházlátogatók, talán még iskolai tanulmányainkból emlékszünk rá -, Hamlet, a dán királyfi apja meghal, az anyja pedig két hónap múlva összeházasodik volt férje öccsével. Hamlet ebbe képtelen beletörődni, anyját árulónak, sőt, mi több, szajhának tartja, a fájdalomtól eszét veszti. Látomásában megjelenik az apja szelleme, aki elárulja, hogyan gyilkolták meg, és arra utasítja a fiát, hogy bosszulja meg halálát. Hamlet eleget tesz a kérésnek, és őrültnek tetteti magát, hogy tervét végrehajthassa.

Bajomi Nagy György egy igazi, mai Hamlet. Kiválóan jeleníti meg a megviselt, tépelődő embert, aki sértett visszavonultságában nagyon is tisztában van a körülötte történtekkel. Időnként a közönséget is megszólítja, ami nem csupán interaktívvá teszi a darabot, hanem a közönség mélyebb belevonódását is lehetővé teszi. Czukor Hamletje komoly, befelé forduló ember, tele elfojtott indulatokkal, melyek aztán egyre jobban felszínre törnek. Ugyanakkor esetlen, néha bizonytalan, nem is egy királyfi, hanem valaki közülünk.

A darab felütéseként egy szokásos esküvőbe botlunk mai környezetben, köszöntőkkel, a házastársak régi képeinek vetítésével, miközben a Titanic zenéjét halljuk. Igazán megható lehetne, s akár egy hosszú, boldog házasság kezdetét is jelenthetné, (persze Shakespeare-nél vagy Czukor Balázsnál hogy is várhatnánk ilyet), ha Hamlet sértődött viselkedése már rögtön az elején nem árulná el: valami van a háttérben.

Jogos Hamlet indulata vagy csak a képzelete játszik vele? Akkor van igazán magánál, amikor őrültet játszik, vagy az őrületébe őrül bele? Vagy végig józan, és a világ bolond körülötte? Ennek eldöntése a nézők feladata. Gertrud (Csonka Szilvia) és Claudius (Mertz Tibor) egy boldog pár látszatát keltik, Gertrud anyai ösztöneivel végig a fiát védi, még akkor is, ha ez az életébe kerül.

A darabot érdekes paradoxon hatja át. Egyrészt a cselekmény egyáltalán nem bonyolult, szinte tudjuk, mi következik, a rejtett dolgokról is nyilvánvaló, hogy micsoda, Hamlet tudja, hogy a pohárban méreg van, és mi is tudjuk, hogy ő tudja. Pontosan ez a kiszámíthatóság teszi emberközelivé. Ugyanakkor a cselekmény rendkívül izgalmas, izgatottan várjuk például, hogy a pisztoly mikor sül el, vagy mi történik Rosencrantz klausztrofóbiájával a konyhában, ahová Hamlet bezárta. Polonius (Szabó Tibor) szigorú, ám gondos atya, aki még a tolószékből is irányítani akarja leányát, Opheliát (Sodró Eliza).

Természetesen játszódjon bármilyen környezetben, legyen a háttérben modern konyha frizsiderrel és mikrohullámú sütővel, az ember csak ember marad, akit érdekei hajszoljnak. Kiváló példája Rosencrantz (Kelemen Zoltán) és Guildenstern (Endrődy Krisztián), akik pénzért bármire hajlandóak, akár szexuális szolgáltatásra is...

Sor kerül a nagy színjátékra, a színdarabra a színdarabban, azaz Hamlet egy általa rögtönzött "előadásra" invitálja a családtagokat, amiben eljátssza apja meggyilkolásának körülményeit, így mérve reakcióját az elkövetőnek. Bajomi Nagy György bájosan mozog a darabbeli színpadon, tétova, papírról olvassa a szerepét, remekül jeleníti meg az amatőrt, aki nejlonzacskóból veszi elő a kellékeket, szinte olyan, akár egy nagy mackó. Claudius sértődötten elrohan, ami Hamlet számára egyértelmű bizonyíték a bűnösségére. Ezzel kezdetét veszik a véres jelenetek, mérgezés, öngyilkosság, de még az oly hátborzongató jelenet sem hiányozhat, amikor a végleg megtébolyodott Hamlet levágja az ujját.

Ophélia kettő, sőt három malom közt őrlődik. Engedelmeskedni akar apjának, ugyanakkor Hamlet iránt érzett érzelmeit sem tudja megtagadni. A harmadik malom pedig Hamlet őrültsége, mely megrettenti ugyan, de szerelmét nem csökkenti. A húr azonban nála is elpattan, apja halálát már nem bírja elviselni. Tragédia, humor, vér, és ha már Shakespeare-darab, akkor nem hiányozhat a párbaj sem.

Sodró Eliza a maga kislányos vonzerejével ügyesen tárja elénk az ártatlan szerelmest, aki őrületbe sodródik. Kelemen Zoltán és Endrődy Krisztián remek játékukkal kiválóan mutatják be Hamlet egykori diáktársait, akik megfelelő juttatásért egycsapásra árulóivá válnak, ám Hamlet átlát a szitán. Aztán Laertes, akit szintén Kelemen Zoltán jelenít meg, elégtételt vesz apja és húga halálért, ám ő sem kerülheti el végzetét.

Czukor Balázs Hamletje nagyszerű darab, kevés szereplővel, ám annál ügyesebb játékkal igazi remekművet tárt elénk. Rendezésével bebizonyította, hogy klasszikus darabokat is lehet kortárs kontextusba helyezni úgy, hogy az akár a mai fiatalok számára is élvezhetővé váljon.