Hamlet (Kritika: 2016. 7óra7)
Hamlet a konyhából
Shakespeare: Hamlet / Weöres Sándor Színház, Szombathely
A szombathelyi színház előadásában csak Bajomi Nagy György lehet Hamlet, senki más. A rendezés ugyanis nem csak a címszereplő kiválasztásában radikális.
Ha színészt kellene választanunk Hamlet szerepére, elsőre kevesünknek jutna eszébe Bajomi Nagy György. Valószínűleg másodikra sem. Czukor Balázs rendezőnek azonban eszébe jutott, és nem csak mint kósza vicc. A szombathelyi színház előadásában csak Bajomi lehet Hamlet, senki más. A rendezés ugyanis nem csak a címszereplő kiválasztásában radikális. Már Takács Lilla díszlete is az: egy ebédlőasztal székekkel, a háttérben lemezjátszó; aztán van még egy szinte állandóan függönnyel takart kis szoba, végül egy teljesen zárt konyha, ahova üvegfalon keresztül láthatunk be, a bent elhangzottak pedig mikrofonon keresztül jutnak el hozzánk. Mindenesetre semmi jele, hogy királyi várban járnánk, és egyáltalán, hogy királyi családról van szó: egy elsőre teljesen átlagos család átlagos lakásában vagyunk. Ebben a térben nagy tragédiák és nagy hősök nem születhetnek. Hamlet sem az. Egyáltalán nem az. Egy durcás és depressziós kis dagigyerek, élveteg anyával és egy élveteg nagybácsival, aki ráadásul feleségül veszi anyucit.
Bajomi Nagy György (fotó: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)
A temetés után gyorsan megvolt az esküvő is – hangzik el Hamlet és Horatio beszélgetésekor az eredetiben. Horatiónk itt nincs, az elhangzottak viszont látható formát öltenek: előbb egyperces néma megemlékezés a halott király gyászkeretes képe előtt (közben a mikrohullámsütő hangja kicsit bezavar), majd hirtelen váltással fotók vetítése a már nem annyira ifjú párról, csókolózás Hamlet feje fölött, majd tánc, miközben villan a vaku, és romantikus zene szól. Tömény giccs. Szavakkal kifejezni fölösleges is, mi zajlik le eközben Hamletben, egyébként is ott van Bajomi arcán. Csendes depressziója csak a szándékosan megjátszott őrületben tör ki időnként, egyébként hallgatag búskomorság uralja lényét.
Ironikus-szatirikus hangütés és fekete humor jellemzi az előadást. A Nádasdy Ádám fordította szövegen a kihúzásokon kívül más változtatások is történtek. Nincs Horatio, nincsenek őrök, szolgák, csak egy esküvői fotós; nincsenek színészek, nincsenek sírásók. Az egérfogó-jelenetet Hamlet maga adja elő, egy személyben három szereplőt eljátszva, egykedvűen cserélgetve a fején a királyi és királynői koronákat. A jelenet előtt viccet mond, monoton lassúsággal, mintha nem is azt mesélne. Ettől lesz hatásos. A nagymonológ is elmarad, azaz mindössze ennyi marad belőle: „Lenni vagy nem lenni, hát ez az, bazmeg.”
Mertz Tibor, Kiss Mari, Bajomi Nagy György (fotó: Weöres Sándor Színház)
Persze mondhatnánk, jó-jó, de mi köze van ezeknek az ötleteknek Shakespeare-hez? Nem csak öncélú kísérletezgetést látunk a Hamlet apropóján? Az előadás valóban rejt ilyen veszélyeket, de nagy ívben el is kerüli őket. A groteszk ötletek ugyanis egy sajátos stílust teremtenek, és a shakespeare-i mű egy konzisztens értelmezéséhez kapcsolódnak, amely a rémes családban felnőni kénytelen depressziós gyerek figurája köré rendezi a történetet. És ehhez kell Bajomi Nagy György, akit legkevésbé sem hősies alkata tesz autentikussá a mamahotelben magányosan tengődő nagy gyerek szerepében. Ebben az interpretációban aHamlet végképp megszűnik középkorban játszódó királyfi-dráma lenni, és egy ma is megtörténhető családi dráma tragikomikus ábrázolásává válik.
Különösen eltaláltak Rosencrantz és Guildenstern jelenetei. Kelemen Zoltán és Endrődy Krisztián alakjai leginkább Tom Stoppard két azonos nevű antihősére emlékeztetnek. Hamlet úgy játszadozik velük, mint macska az egérrel. Előbb kitörő örömmel fogadja, aztán meg szépen a konyhába zárja őket, ahol a klausztrofóbiás Rosencrantz rosszul lesz. Később a hűtő teljes tartalmából kotyvaszt nekik koktélt, aztán jó sok pénzt ajánl fel Rosencrantznak, hogy „játsszon a furulyáján”, amit az is meg is tenne. Végül halálos gázt ereszt az éppen a konyhában álldogáló balfácánokra, hogy aztán ő maga mondhassa el: Rosencrantz és Guildenstern halott.
Fotó: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház
A színészek jól ráéreznek az előadás groteszk stílusára. Mertz Tibor Claudiusa nagyképű vállalkozót idéz, aki céljai eléréséért mindenre képes. Kiss Mari Gertrudja már nem fiatal nőként is fiatalnak akar látszani, fia helyett inkább azzal törődik, hogy jól mutasson új araként. Szabó Tibor hülye vicceket mesélő, fontoskodó, kerekesszékes Polonius; Sodró Eliza naivacska Ophelia, Kelemen Zoltán másik szerepében heves Laertes.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház előadása ezúttal az Átrium Film-Színházban vendégeskedett. A tapsrend közben Bajomi Nagy György megkapta a legjobb Shakespeare-alakításért járó Gábor Miklós-díjat. Megérdemelten.
(2016. április 11.)
Kiss Csaba Bé.
« Vissza az előző oldalra!
