Hétköznapok sanzonjai (2016.Kritika: f21.hu)
Hétköznapok sanzonjai – egy nem hétköznapi élmény
Sokan állítják, hogy a magyar zenének befellegzett – az előadók gyengék, a szöveg semmitmondó, a dallam tingli-tangli… Talán ezek az emberek rossz helyen keresik a magyar előadókat. Legalábbis nem a Weöres Sándor Színházban.
Miért jó, ha egy színész önálló estet tart? Azért, mert egy jó színész igazi arcát egyik darabban se láthatja a közönség, így a karakteren túl semmit nem tudunk az álarc mögött rejtőző emberről. A hétköznapok sanzonjai elnevezésű koncerten – melyet Völgyi Attila kísért gitárral – a közönség nem Témüller urat, Vincentiot, Korláthy grófot vagy Sir Kánt látta, hanem Kelemen Zoltánt: saját gondolataival, érzéseivel.
Több, mindenki számára ismerős témát érintettek a dalok: a barátság erejéről, az emberek képmutatásáról, az álmokat megölő időről, generációk szerepéről is szó esett az est folyamán. Személyes élmények, anekdotákkal megtűzdelve – ebben különbözik egy igazi művész kitárulkozása a mások szövegeit előadó énekesektől.
Ha már a mai magyar zenével kezdtem: rock, jazz valamint melankolikus dallamok, elgondolkodtató, szokatlanul szókimondó szövegekkel karöltve, valóban nem az a tömegzene, amit a rádióban naponta háromszor hallunk. Az ízlések és nézetek eltérőek lehetnek, de egy dolog biztos: ha Kelemen Zoltán nem színész lenne, énekesként is megállná a helyét.
/Némethy Zsófia/
Forrás: f21.hu
« Vissza az előző oldalra!
