Hétköznapok sanzonjai (Kritika: 2016.Nyugat.hu)
Szívzűrök, (de)generációs monológok 15 erős képben - Kelemen Zolival és Völgyi Attilával
Megint egy olyan színházi estén vagyunk túl, ami szombathelyi, bensőséges, és nekünk történik: ez lett a Hétköznapi sanzonok.
Fél év munka áll mögötte, ahogy az előadó és dalszövegíró Kelemen Zoli (tudják, WSSZ alapítótag, színész) fogalmaz, életének egyik legszebb alkotói időszakán vannak túl. Látszik, sugárzik. Az alap Középkorom címmel megjelent kötete, belőle 15 dalolható vers, 15 sanzonféle élethelyzet, amit keserédes irónia, jóféle költőiség, dramatizált játék leng körbe.
Kelemen Zoli csűr-csavar szavakat, mint egy film, pereg megannyi sztori, az énekes-szövegíró hangjával, rezdüléseivel éli a történeteket. A hétköznapi sanzonokból 15 apró villanást kapunk a mából, hol egy beszélgetést önmagunkkal, mormogást az aluljáróban a hajléktalannal vagy a süket tévékészülékkel, az érzéketlen politikával, vagy csak egy hangulatjelentést a párizsi udvarból.
Ahány dal, annyi zenei világ, stílusbéli kalandozás. Völgyi Attila a gitáros és a zeneszerző gondoskodik arról (Jacques Brel és Müller Péter zenéi mellett), hogy a fülünk se unatkozzon. Szó sincs 3 akkordos alágitározásról, Attila is átfogalmaz, stílusra írja a sanzonos életérzéseket, ha kell rapben, rockban, jazzben, bluesban mondja el…
Kettőjük, Kelemen és Völgyi Attila őszinte egymásra hangolódásáról: a legvégén, ahogy barátsággal megölelik egymást, abban ott van ennek az estének minden spontán öröme: hogy teltház van, és közönség, költő és zenész egymásra figyelve töltött el egy meghitt órát.
Folytatás lesz, itt a színházban is, ebben biztosak vagyunk… A sanzonduó Szombathelyen legközelebb július 3-án lép fel a Fő téren, egy önálló promenád koncert keretében, majd július 22-én a Cinema Café-ban csíphetjük el őket.
« Vissza az előző oldalra!
