Shakespeare darabjai örök érvényűek, megunhatatlanok, sírva nevettetnek, mert olyan létkérdéseket vetnek föl, melyek szinte mindannyiunkat foglalkoztatnak. A Makrancos Kata, avagy a hárpia megzabolázása egy férfiak által uralt világot tár elénk, ahol az „erősebb nem" értékrendje határoz meg mindent. A férfiak normái a mértékadóak, a nőknek csupán egyetlen kötelességük van, szó nélkül engedelmeskedni. S mi történik akkor, ha valaki erre nem hajlandó? Azonnal makrancosnak, hárpiának bélyegzik, és megpróbálják mindenáron betörni.  A makrancos szó jelentése: akaratos, önfejű, házsártos, vagyis olyan valaki, aki nem hajlandó megtenni azt, amit kérnek tőle, röviden: nem engedelmeskedik. A hárpia szó már jóval súlyosabb jelentést takar, egy olyan nőt, aki folytonosan zsörtölődik, veszekszik, semmit sem talál megfelelőnek. De vajon megérdemli-e valaki mindezeket a jelzőket csupán azért, mert nem adja be a derekát a macsó világnak? Alföldi Róbert rendezésében kézzel foghatóan kerül napvilágra ez a probléma, a szabadság és az alávetettség közötti ellentét kérdése.

Kata (Bánfalvi Eszter) igazi házsártos lány, akitől vígjátékhoz illően rettegnek a férfiak (nem ok nélkül), és mindenáron szeretnének tőle megszabadulni. Már csak azért is, mert a teremtés koronái az oly vonzónak tartott húg, Bianca (Hartai Petra) kezét szeretnék elnyerni, hiszen őt mindenki kedveli, ám a szigorú atya (Mertz Tibor) addig nem adja férjhez, amíg a nővére el nem kel. Nem is lenne igazi Shakespeare-darab ruhacsere, ármánykodás nélkül, melynek végső célja Bianca meghódítása, s ha valaki esetleg nem értené pontosan némelyik cserét a nézők közül, akkor Traino (Kenderes Csaba) többször is elmagyarázza.

Közben megjelenik a színen Petruchio (Bányai Kelemen Barna) a testben és lélekben igazi macsó, aki megfelelő összegért bárkit hajlandó elvenni. A többiek ugyan óvják, hogy ne hamarkodja el a dolgot, Kata semmiképpen sem az a szende, szűzies lány, akiről a leendő vőlegények álmodoznak, ám Petruchio kitart elhatározása mellett. Már Kata és Petruchio első találkozásakor megindul a párbaj kettejük között, szavakban és pofonokban egyaránt, de végül mégis sor kerül az esküvőre. Arra az esküvőre, mellyel megkezdődik Kata betörése.

A legtöbb lány rémálma, hogy ott áll menyasszonyi ruhában az oltárnál, ám a vőlegény nem jelenik meg, Katánál megvalósulni látszik, ugyanis hiába várakozik a násznéppel ünnepi ruhában, ahogy kell, Petruchio késik. Egyre elkeseredettebben nézik az óráikat, míg végül mégis berobog a vőlegény, korunknak megfelelően nem lovon, hanem motoron. Az öltözéke alapján leginkább egy kalózra hasonlít, olyan a viselkedése is, határozott, felsőbbrendű, ellentmondást nem tűrő, még abba sem egyezik bele, hogy részt vegyenek az ünnepi ebéden. Kata megpuhításához a legkülönfélébb eszközöket veszi igénybe, alvásmegvonás, éheztetés, megszégyenítés, megaláztatás. Bányai Kelemen Barna jól játssza az önhitt, rendkívüli módon beképzelt, a bunkóságig elmenő nagyfiú karakterét.

Mivel a Makrancos Kata a férfi-nő kapcsolat örök kérdésével foglalkozik, más-más szűrőn át érkezik a női és a férfi közönséghez. A nők minden bizonnyal Katával éreznek sorsközösséget, vele együtt élik át megpróbáltatásait, harcát a szabadságáért, személyiségének megtartásáért. Állja és kiállja a próbákat, a napból hold lesz, a férfiból nő, ha a férje úgy akarja, a felszínen egyre jobban behódol „ura és parancsolója" akaratának. Aztán elérkezik a nagy próbatétel, a férjek fogadást kötnek, vajon melyikük felesége engedelmeskedik a hívó szóra. Végleg megtörik-e Kata, vajon mennyire marad meg a személyisége, ha aláveti magát a társadalom uralkodó eszményének, ki a győztes, Kata vagy Petruchio? A megtisztulás azonos a behódolással? Egy tény, ezek a kérdések nemcsak Shakespeare korában (a darabot 1590 és 1594 között írhatta), hanem napjainkban is időszerűek. A díszletek és Nádasdy Ádám remek fordítása a mába röpítenek, a Weöres Sándor Színház színészei:Szabó Tibor, Szerémi Zoltán, Matusek Attila, Jámbor Nándor, Balogh János, Kelemen Zoltán, Szabó Róbert Endre, Vlahovics Edit, Avass Attila, a  tőlük megszokott humorral és lelkesedéssel tárják elénk a komikumban bővelkedő vígjátékot.

A Makrancos Kata igazi vígjáték, önfeledt szórakozást ígér igényes színvonalon, ugyanakkor elgondolkodtat. Alföldi Róbert rendezése minderre garancia, természetesen meghökkentéssel, polgárpukkasztással, interaktivitással. Egy olyan világban, ahol a legfőbb jelszó: „A sör nem ital; az asszony nem ember; a medve nem játékszer!" sem egyértelmű minden. Bianca például tényleg az a szende és szűzies lány, akinek látszik? Aki kételkedik benne, nézze meg a darabot, és győződjön meg róla saját maga!