„A forradalom szívben fogan és csatában lőn hamuvá."

A térszínházi „forradalom" az Art Café (Pilvax kávéház) épülete előtt kezdődött el, ahol is nemzeti nagyjaink borral átitatott hevének hangját a főtéri „díszlet" 5-szörösen felerősítve verte vissza a fülekbe, de legfőképpen a szívekbe. „A forradalmat nem az arisztokrácia, hanem a jó emberek, az igazi hazafiak nyerhetik meg", kiáltott fel Bulyovszky Gyula (Czpakó Antal), kinek gondolatai lendületet adtak a „márciusi ifjaknak", - tagjai közt tudva többek között Szendrey Júliát (Csonka Szilvia) és Irinyi Dánielt (Borbíró András) -, hogy követeléseiknek a Jogi Egyetemen (NyME-Sek D. épülete, Berzsenyi Tér) adjanak nyomatékosabb hangot.

„Miért a nép, ha nincs benne erő."

Az egyetem erkélyén Jókai Mór (Vass Szilárd) olvasta fel a 12 pontot, aminek az Egyenlőség, Szabadság, Testvériség jelszóhármasa söpört végig az emberekben, felszabadítva őket ezzel a megilletődöttség igájából. Ezek után Vasvári Pál (Horváth Ákos) kérte fel Petőfi Sándort (Szabados Mihály), hogy mondja el az erre az alkalomra megírt Nemzeti Dalt, amit az emberekkel együtt szavalt el. Jó volt látni azt a körülbelül 400 embert együttlélegezni a színészekkel, átélve - még ha csak szimbolikusan is - az ünnep korabeli hangulatát. A következő történelmi uticél a Landerer Nyomdához (Hollán Ernő utca) vezetett, hogy a forradalmi gondolatok papírtestben keljenek életre.

„A császári festék fekete gyásza a szabadság és rend fehér násza."

A Landerer és Heckenast nyomda előtt gyülekezve a márciusi ifjak ellentmondást nem tűrve verték az ajtót, mire Landerer Lajos (Jordán Tamás) - a maga üzletemberi dörzsöltségével - hangoztatta, ha már így alakult, akkor legyen úgy, hogy ő csak egy szerencsétlen áldozata az eseményeknek, vagyis amíg az ifjonti elszántság eszméje tintával formába öntetik, ő megvárja az egészet türelmesen lekötözve.

„Forradalmi tömegeknek a belépés ingyenes!"

Miután sikerült kinyomtatni a 12 pontot és a Nemzeti Dalt, átharsogtak a Nemzeti Múzeum kertjébe (Smidt Múzeum), ahol felcsendültek a megzenésített Szózat kezdő dallamai a Városi Fúvószenekar jóvoltából. A közönség itt ismét azon a véleményen volt, hogy „az a Vörösmarty Mihály gyerek" és a Szózat jó. „Nem a császári hadsereg, hanem szellemi közöny és poshadás a forradalmak legnagyobb ellensége." A „nép" pedig csak azért sem lankadt.

„Szabadítsátok ki Táncsics Mihályt!"

A Pesti Városházán (A Megyeháza udvara) a főpolgármester nyugalomra intő szavaira fittyet hányva alakult meg a Forradalmi Bizottmány, amelynek tagja lett többek közt Petőfi Sándor, Irinyi Dániel és Rotterbauer Lipót (Szabó Tibor) alpolgármester, aki ezzel igazolta, hogy a legfelső vezetés soraiban is vannak „másként gondolkodók" - és ami még ennél is fontosabb - „másként cselekvők." „Eljött a tettek ideje, szabadítsuk ki Táncsics Mihályt! " Ezzel a Vasvári Pál-parancsolattal indult el a tömeg a Budai Helytartótanács (az MMIK épülete) irányába, hogy befejezzék azt, amit reggel elkezdtek.

„Minden jónak, hajó a vége."

A Helytartótanács előtt Jókai ismét felolvasta a 12 pontot, amit már mi is a kezünkben tarthattunk, és visszaigazoltuk, hogy minden úgy van, ahogy Mór tudja. Eközben Zichy Ferenc gróf a helytartótanács elnöke hívatta magához a Forradalmi Bizottmányt, hogy békés úton egyeztessék a forradalmi törekvéseket. Míg a bársonyszékben a 12 pont követelései, addig az eső áztatta lépcsőfokon Egressy Gábor (Takács Dániel) tolmácsolásában a Szózatot szavai zengtek.

Zichy kijelentette, hogy a törvények elfogadtattak, mire felcsendült a Himnusz, hogy azt színész és ünneplő egy emberként elénekelje.

Köszönet Kelemen Zoltánnak és a társulat színészeinek, hogy a bitang időjárás ellenére sikerült a résztvevőket kimozdítani otthonról, szint engedve ezáltal a szokványos városi rendezvények szürke mentéjébe.