Márczius felújítás (2013. Cikk: Vaskarika.hu)

A szabadság szelleme él – Márczius a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2013.03.15. - 19:00 | Rozán Eszter - Fotók: Görcz Andrea

Aggódva figyeltük a meteorológiai előrejelzést, vajon meghiúsíthatja-e az időjárás Kelemen Zoltán forradalmi játékát. A szél ugyan nem kedvezett a szabadtéri előadásnak, ám a Weöres Sándor Színház Nagyszínpadán otthonra talált a Márczius. A színészek leleményének és a nézők fantáziájának köszönhetően a színpadon kelt életre 1848. március 15-e.

A hideg és a szél sem tudta elkergetni a március 15-ét ünnepelni vágyókat, s bár az eredeti helyszín megváltozott, a Weöres Sándor Színház Nagyszínpada zsúfolásig megtelt Kelemen Zoltán Márczius című forradalmi játékán.

"Négy évvel ezelőtt kárhoztattuk az időjárást, hogy esőben és 8-10^oC fokban kell megjelenítenünk a márciusi eseményeket, ma az azonban nosztalgiával gondolunk rá, hogy de jó is volt akkor" - köszöntötte Jordán Tamás a közönséget. Valóban, senki sem számított az időjárás kegyetlen tréfájára, hogy március idusán szibériai fagyokkal kell küzdenünk, ám a színház társulata bátran szembenézett a kihívással. Ha a harmadfokú piros riasztás miatt nem mehettünk az Art Caféba és a többi tervezett helyszínre, akkor azok jöttek el hozzánk - legalábbis a színházba, ahol színészek és nézők egyaránt menedéket találtak az orkán ellen.

A nagyszínpadon éppen a Mesterdetektív előadásai zajlanak, de a színtér kisebb átalakítással könnyedén forradalmi helyszínné változott. Kelemen Zoltán, aki az előadás írója és rendezője is egyben, segített a közönségnek kiigazodni a jelenetek között, hiszen most magunknak kellett odaképzelnünk a forgatókönyv szerinti eredeti helyszíneket: az Art Cafét, az egyetem épületét, a püspöki palotát, sőt, fantáziánknak kétszeresen kellett megnyilvánulnia. Először is a színpadon békésen üldögélő, forradalmi terveket szövő ifjabbak és idősebbek a kávéházi díszletek között a Pilvax kávéházat jelenítették meg, de nem csupán a Pilvax kávéházat jelképezték az asztalok és székek, vagy a fémkeretben lévő újság, hanem az Art Cafét is, hiszen eredetileg ott kellett volna játszaniuk.

Kelemen Zoltán bámulatos ügyességgel navigálta közönségét a különböző események és helyek között, a humort sem mellőzve. A második helyszín a jogi egyetem, ahol a forradalmi ifjak az egyetemi hallgatókat próbálták maguk mögé állítani. A színpad galériája tehát az 1848-as évekbeli jogi egyetem, ugyanakkor a Savaria Egyetemi Központ előtti (Berzsenyi) tér is. Ismét a kettős fantázia munkált, ahogy a többi jelenetnél is. A színészek remekül beleélték magukat a forradalmi hevületbe, kézzelfogható módon jelent meg előttünk Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Szendrey Júlia és a többiek. A szenvedélyek olykor exponenciálisan kúsztak a magasba, s ahogy az a forradalomban elvárható, pisztoly is eldördült.

Politikai megmozduláskor nem hallgathat az utca népe sem. Az emberek szimpatizálhatnak a tüntetőkkel, de ellenük is fordulhatnak. A Márcziusban egy hölgy méltatlankodott az előtte elvonuló tömeg láttán, de hamar lehurrogták. A szellemes, olykor az iróniát sem nélkülöző játék következő helyszíne a Landerer nyomda volt. Jordán Tamás kiválóan alakította a felvonulókkal szimpatizáló, ugyanakkor a felelősségre vonástól félő Landerert. Azt a furfangos tervet eszelte ki, hogy ő ugyan önként nem enged át egyetlen nyomdagépet sem a 12 pont kinyomtatásához, de ha az ifjak erőszakkal elfoglalják, őt pedig bezárják egy szobába, akkor nem tud tenni semmit sem ellene. A terv sikerült, a nyomtatvány megszületett, melyből a közönség is részesült. Utána a Püspöki palota következett volna, mint Nemzeti Múzeum, de ezúttal is be kellett érnünk kettős fantáziánkkal. Habár újabban kételkednek abban, hogy Petőfi valóban elszavalta-e a Nemzeti dalt a múzeum lépcsőjén, a darabban Szabó Róbert Endre tolmácsolásában hallhattuk a költő örök versét. Megrendítő előadásmódja hallgatóságát teljesen magával ragadta. Egy idő után együtt harsogtuk Petőfivel:

„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"

A nyomda után a Városháza következett, ahol Klauzál Gábort és Rottenbiller Lipótot kellett meggyőzniük arról, hogy aláírják a 12 pontot. Szabó Tibor ügyesen jelenítette meg a kicsit hiú, ám bátran a forradalom mellé álló Rottenbillert. A darab az MMIK előtti téren végződött volna, vagyis a helytartótanácsban, amit most szintén a színpadon találtunk. A forradalom győzött, elkezdődött a nemzet nagykorúvá érése. Poppre Ádám a szabadság szellemeként zenéjével tette felejthetetlenné a bemutatót. A szabadság érzésével távoztunk, és azzal a tudattal, hogy a zord idő nem fogott ki rajtunk.

Kelemen Zoltán: Márczius - Forradalmi játék hat képben, hat helyszínen

A szabadság szelleme: Poppre Ádám
Vasvári Pál: Horváth Ákos
Irinyi József: Balogh János
Irányi Dániel: Budai Dávid
Petőfi Sándor: Szabó Róbert Endre
Jókai Mór: Avass Attila
Szendrey Júlia: Csonka Szilvia
Degré Alajos: Kristóf Roland
Vidáts János: Endrődy Krisztián
Bujovszky Gyula: Varga Richárd
Landerer /Rektor Jordán Tamás
Klauzál Gábor: Trokán Péter
Rottenbiller Lipót: Szabó Tibor
Polgármester: Szerémi Zoltán
Gróf Zichy Ferenc: Kelemen Zoltán
Franz/provokátor: Schmidt Róbert
Egy nő: Alberti Zsófi
Szathmáriné: Lévai Tímea
A szabadság angyala 1.: Korponay Zsófia
A szabadság angyala 2.: Pogácsás Zsuzsanna
Továbbá: egyetemisták, járókelők, fegyveresek

Szervezés: Németh Károly
Jelmez: Varga Alexandra
Kellék: Jenei Ági/Nagy Kornél
Asszisztens/ügyelő: Győrváry Eszter
Rendező: Kelemen Zoltán