Napok óta csak a köd. Nem baj.
Vagy éppen ennek ellenére: ott voltunk. Kelemen Zoltántól és Varga Richárdtól csodát kaptunk.
Egyszerű környezetben csendes várakozás, majd egyszer csak elkezdődik. Megrázóan, azonnal a közepébe.
Még fel sem ébredtem az emeleten látottakból: zsidótörvény, kirekesztés, elidegenítés, deportálás, kézzel írott levelek...egyedi sorsok, családok szétszakítása...jó lesz itt nekünk?
Fájdalom, félelem, borzalom a versekben is. Hangos, dühös szavak... és mégis jó, mert lágy dallamok kísérnek a gitár húrjain...enyhül a torokszorítás.
Még fel-fellobban a harag, a düh, az értetlenség. De már csitul.
Jön az ősz illata, a szeretet, a megbocsátás, a melegség. A nyugalom.
Érzem, ahogy a szívfonál körbeér, lélektől lélekig, felszáll az emeletre is és lehozza közénk a deportáltakat, a szétszakított családokat, a kettéhasadt szíveket.
Így történt ez ma este.
S még mindig a köd.
Nem baj!

A Magyar Kultúra Napján Körmenden is előadta irodalmi műsorát a két művész (Fotó: Bedőcs Gyula)

30 vers, 75 perc ringatózás intim ölelésükben. Kelemen Zoltán a Weöres Sándor Színház színművésze és Varga Richárd dalszerző, gitáros, énekes, elsősorban a magyar líra klasszikussá vált műveiből nyújtott át egy csokorra valót a közönségnek, de repertoárjukon parafrázisok (Radnóti Miklós Töredék és Levél a hitveshez című versei) és a világirodalom nagyjainak alkotásai (pl. William Shakespeare: 75.szonett, Francois Villon: Ballada a senki fiáról, Paul Verlaine: Őszi chanson) is szerepeltek. A versek intim, bensőséges, egyszerű és emberközeli tolmácsolása különleges hangulatot kölcsönzött a mintegy 75 perces irodalmi estnek a Bernstein Béla Kulturális Központban.