Kelemen Zoltán (Flavius Calmaricus Egoismus), a Weöres Sándor Színház színművésze kifigurázott aktuálpolitikát facsart a másfél órás humoreszkjébe. Végvásár, ezt a címet kapta az idei program, sokatmondó, szubjektív, abszurd ókori (és persze korunkbeli) valóság. Kelemen Zoltán óvatosan lavíroz a XXI. századi Magyarország és az antik római hagyományok között, közben az élet nehézségeit (leginkább az anyagiakat) nagyítja fel szürreális és egyben reális módon. Van-e megoldás? - szegezi a darab közben is a kérdést a nézőknek. Választ is kínál egyből: egy órás önfeledt kikapcsolódást ígér, de kéri, hogy a hétköznapok során belénk ivódott nehézségeket, feszültségeket legalább erre az egy órára vessük le.

A Végvásár 6 rabszolga halálmenetét meséli el, nekik meg kell még küzdeniük azért is, hogy halálra ítélje őket az EU-Tanázia Bizottsága. Igaz, a korábbi örömvesztett, a kilátástalanságban ténfergő személyek megsegítésére már létrehozták az Emberi Örömforrás Minisztériumát, de ha ez sem segít, csak a halálban lehet biztos az ember (ellenpéldaként mégis ott áll a hit és a remény, azaz hinni a hihetetlenben és reménykedni a reménytelenben: erre alapoznak mindent a szereplők).

Dalos részek váltják egymást - így lett átköltve a Szomorú vasárnap, lesz vicces a Fekete fenekek össztánca rapzenére, vagy Fásy Ádám groteszkké nagyított mulatós talpalávalói. A mondatok szinte minden szava ironikus, hegyezni kell a füleket, hogy a legapróbb poénok is csattanjanak. Sőt ha csak a „stáblistát" vesszük szemügyre, beszélő nevekbe futunk, ahogy Apollonia Tubercolosa köhögés-éneke is kitűnt a zenei rendből.

A Végvásáron mindezek mellett lehetősége van a közönségnek is beleszólni a darabba, 180 pannóniai forintért lehet megvásárolni a halálba indulókat, igaz a licit csak a nézőktől függ (pénteken a legmagasabb az 5000 forintos felajánlás volt a mesés hangú Hungarica Democraticáért). Őket fél órára lehet megvenni, emellett a vásároló a hiteles bizonylata mellett kap ajándéktárgyat, ami lehet Iseumi belépőjegy, de akár tégla is. Ezután a rabszolgákat kivégzik. Lesötétített ketrecben a veszedelmes plüsstigris általi halál az előbb említett Hungarica Democraticát sújtotta.

Sallangmentes, homályosan lényegre törő, a kifigurázott szereplők és azok mondandói érthetőek, élvezhetőek. Bár kissé elfogultan - hiszen régóta nagy hívői vagyunk a rabszolgavásároknak - bizton mondhatjuk tényleg teli találat lett az idei is, és a „publikusz" reakcióit tekintve nem csak mi voltunk ezen az állásponton. 

Szereplők:

Flavius Calmaricus Egoismus/Kelemen Zoltán
Dottore Olympiacos/Varga László
Orbanus Colomparis/Hanzsér Csaba
Magellan Zentralis/Péntek Ottó
Adamus Fasius/Szopori László
Apollonia Tubercolosa/Holzmann Klára
Hungarica Democratica/Korponay Zsófia
Angela Nigra/Zergi Borbála
Dominic Strauss Canis-Mergas/Balogh Tamás
Nicolaus Sar Casmus/Pintér János/Cseszkó Tamás
Zsazsa" Fasius (Fasius felesége)/Németh Gyöngyi
„Zsüli" Fasius (Fasius lánya)/Ostyola Zsuzsa
Georgius M. Tsivavas/Kónya Norbert

Valamint: Németh Gergely, Koczka Márta, Németh Júlia, Balázs Benjamin, Balázs Martin
Fekete fenekek (Colomparis „bandája")
Hungaresco „álomőrző" csoport (Democratica magorjai)
Két vasmarkú szolga
Állatgondozó hölgy
Necro, a vadállat
Populismus császár hangja