Elérhetőségek

Kelemen Zoltán

9700 Szombathely,

E-mail:
sanzoli@freemail.hu

Márta, vagy Melinda (novella)

2014. november 04., 10:08

                                                          MÁRTA, VAGY MELINDA

A férfi már fizetett, éppen indulni készült, amikor a beesett arcú, meghatározhatatlan korú nő megszólította.
- Szia! Milyen régen találkoztunk! Újra itthon? - kérdezte a nő a kissé zavartan mosolygó férfit.
- Szia! Igen, visszaköltöztem. Én is régen láttalak! - válaszolta rutinszerűen a férfi. Nem volt kedve beszélgetni. Fél szemmel a kijáratot figyelve azon tűnődött, hogyan tudna gyorsan, de udvariasan kereket oldani, kibújva a felszínes társalgás kötelezettsége alól. Ismerte a nőt, de a neve egyszerűen nem jutott az eszébe. Talán Mártának, vagy Melindának hívták. Meggyötört, sárgás-szürke arcát figyelve, mely vélhetően egy drasztikus fogyás következtében látványosan megereszkedett, szokatlanul kellemetlen érzések kerítették hatalmába.
- Jól nézel ki! - gombolyította tovább a beszélgetés fonalát a férfi. A nyilvánvaló hazugságtól émelyegni kezdett, egész testét szégyenérzet járta át.
- Legalább a neve eszembe jutna! - tépelődött, miközben tekintetét nem tudta levenni a nő karikás szemeiről.
- Én is ilyen szarul nézek ki? Biztosan. A kurva életbe, micsoda leharcolt generáció! - villant át agyán a keserű, riasztó gondolat.
- Te sem változtál semmit! Jól áll ez a süni frizura, nagyon fiatalos. - mondta a nő a férfinak.
- Kopaszodom, így talán nem annyira látszik, vagy ha látszik is, nem olyan ciki. Átfésülgetni pedig nem akarom azt az egy-két szálat egyik oldalról a másikra - felelte a férfi.
- Most Márta, vagy Melinda? - morfondírozott egyre idegesebben. Tudta, hogy ismeri a nőt, azt is tudta, hogy az egyik volt osztálytársának a felesége. Közvetlenül az érettségi után, úgy huszonöt éve összeházasodtak. Úgy kapaszkodott egymásba ez a két nehéz sorsú koravén gyerek, mint hajótörött a leeresztett mentőövbe. - emlékezett vissza.
- Mikor is találkoztunk utoljára? - tette fel sematikus kérdését a férfi a nőnek.
- Tíz évvel ezelőtt, a Balatonon. Kávéztál a strandon, mi pedig ugyanannál a büfénél vettünk palacsintát a gyerekeknek. Együtt volt a család. - idézte fel a történteket a nő.
- Tényleg, most már nekem is beugrott! - reagált a nő mondandójára a férfi. Valóban bevillant annak a tíz évvel ezelőtti találkozásnak minden mozzanata és hangulata neki. Ő abban az időben még agglegényként, egyedül élt. Az volt az a nyár, amikor utoljára nyaralhatott együtt a szüleivel. Persze akkor ezt még nem lehetett tudni. Volt az egészben valami szívszorítóan meghitt és nosztalgikus. A parton fújdogáló, lágyan simogató szellő a szikrázó napsütésben, valójában az elmúlás érintése volt. Azon a nyáron találkoztak, valóban. Márta, vagy Melinda, az osztálytárs és a három gyermekük. A férfi belefeledkezett a kispolgári lét vékony jegén, a boldogság illúziójának szivárványhídján egyensúlyozó kis közösség látványába. Szeretetreméltóan esendőnek tűntek.
- Ugyanaz a korosztály, ugyanabban a világban, mennyire más irányban indult útnak, ugyanabból a kikötőből. - elmélkedett, ahogyan figyelte őket.
- Klassz volt az a nyár, jót beszélgettünk akkor. Jól vagytok, minden rendben van veletek? - kérdezte Mártától, vagy Melindától a férfi.
- Elváltunk, de ennek így kellett lennie! Mindenkinek sokkal jobb ez az új helyzet. - adta a nő a választ. Ez a férfit váratlanul érte.
- Sajnálom, ne haragudj, nem tudtam.
- Semmi baj, honnan tudtad volna.
- A gyerekek veled maradtak?
- Igen. Nagyon édesek, sokat segítenek nekem. Ha ráérsz, látogass meg majd bennünket! Ugyanott lakunk, ahol régen is laktunk, a lakótelepen.
A férfi nem tudta hol laktak régen és nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy a nőt Mártának, vagy Melindának hívják e.
- Persze, mindenképpen elmegyek! Aranyos az a három fiúgyerek. Apropó, a legnagyobb szerintem már régen leérettségizett. Mi van vele? Dolgozik már, vagy továbbtanult?
A nő tekintete hirtelen megváltozott, egy öregasszony mindent látott, riasztóan vizenyős szeme meredt a férfira.
- Két fiam van csak. Sajnos megváltoztak a dolgok...Így alakult! Bocsánat, most megyek, örülök, hogy találkoztunk. Szia!
A nő viharos gyorsasággal eltávozott. A férfi felkavartan állt és a kijáratot bámulta. Az utcán sietve lépkedtek a beesett, meggyötört, sárgás-szürke arcú emberek. Mennie kellett volna neki is, de nem bírt megmozdulni.
Sehogyan sem jutott eszébe, hogy a nőt Mártának, vagy Melindának hívták e.




Hozzászólások

Audry2022. szeptember 30., 15:02
Фильмы музыка сериалы онлайн
yvdwqall6tm2022. szeptember 28., 23:37
stnvwmxh661 canada medication buy generic viagra online natural alternative viagra generic cialis costco online
canadian drug store buy cheap viagra canadian online pharmacy for viagra pharma from canada rx online
canada online pharmacy viagra ordering viagra overseas pharmacy buy discount viagra buy propecia
nw2uyorqutj2022. szeptember 28., 10:12
kdliv4nj0i6 prescription codes cheap cialis from canada www.cialis.com buy drugs canada drug companies
generic viagra from india is there a generic cialis viagra pills canadadrugsonline.com cialis canada
order cialis online canada viagra prescriptions canadian prescriptions cheap cialis from canada generic viagra reviews
mh0ynjnvr5r2022. szeptember 10., 08:47
uwbyy5zlnmt universal pharmacy pills from canada viagra online without prescription cialis over the counter in canada price for cialis in canada
universal pharmacy viagra pill viagra by mail canadian pharmaceutical drugs of canada
canadadrugpharmacy.com viagra from india generic viagra canada canadian drug stores generic viagra
ghisnf4uun42022. szeptember 09., 17:50
pdbey41b7mt northwestpharmacy .com buy viagra without prescription ed drugs - canada medication online prescription viagra
lowest cost cialis viagra generic canadian overnight pharmacy tadalafil from canada women and viagra
substitute viagra best price for cialis costco online canadian rx pharmacy cilas
canadian online pharmacy cialis2022. szeptember 04., 11:00
viagra prescription viagra pharmacy viagra canada
viagra women online canadian pharmacy buy viagra online
Kelemen Zoltán2014. november 04., 18:22
Ok! :)
irja norbert2014. november 04., 15:57
... bár ennek a történet szempontjából nincs akkora jelentősége. (Én így fejezném be.)
««  «  1 2  »  »»
2 oldal, 32 összesen, 25-32

Hozzászólok


* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!









« Vissza az előző oldalra!
Kelemen Zoltán - Magyar