POSZT (glossza)

                                                                          POSZT

Most nem az általam látott középszerű előadásokról, nem az álságos, párbeszédnek hazudott, a valódi beszélgetés, a vita méregfogát ügyesen és ötletesen eltávolító, önigazoló, megrendelésre íratott felületes "prezentációról", az újtól ódzkodó ó Ókovácsról, a "minden egész eltöréséről", az egyre inkább szétváló truppok elkülönült, sörbe fulladó találkozásáról, az egység, a színház szeretetének illúziójáról szeretnék szót ejteni.
2012-ben voltam utoljára Pécsen, ebben a gyönyörű városban, ugyanezen az eseményen. Megdöbbentő tapasztalatokat szereztem. A "kirakat" még ugyanaz, mögötte viszont egyre inkább nincsen semmi. A kultúra egykori fővárosának tradicionális üzletei, éttermei sorra zárják be kapuikat, minden harmadik portál, vagy ház ablakai mögött (ha még nincs bedeszkázva) ott van az eladó, vagy kiadó felirat. A közelmúltban még nyüzsgő utcákban, a hangulatos kávézók teraszain a korábbi évekhez, évtizedekhez képest csak lézengenek az egykedvűnek látszó emberek, a még boldognak tűnő diákok beszélgetés helyett lelkesen merülnek bele okos telefonjaik buta nyomkodásába. A belváros takaros utcáin, terein, a nyomortelepekről beszivárgó munkanélküli kéregetők garmada, a belvárostól távolodva egyre erősödő lepusztultság, a leszakadás különböző fázisai tapasztalhatóak,
Miközben Páva Pécs időnként giccsbe hajló szépülésével, épülésével, "dübörgésével" páváskodik, a lakótelepeken több tízeres kirekesztődött, a tehetetlenségtől egyre dühösebb tömeg fortyog saját levében.
Ezeken gondolkodtam, miközben a keddről, szerdára forduló éjjel, a második előadásunk és két sör után baktattam a százéves Palatinus szecessziós kulisszái felé.
Ezalatt, nem messze onnan, egy másik utcában éppen kirabolni és megerőszakolni készültek egy pécsi színésznőt...
Mások, ezen a "vihar előtti éjszakán, a lelkek szennyesét mosták."
Számomra erről is szólt a 15. POSZT.

Hozzászólások

Hozzászólok