Szemtől szemben (vers)

SZEMTŐL SZEMBEN

Szemtől szemben, villanások csendben,
rend káoszban, abban a városban
mely nem látszik képeken a falon,
de oda képzelem, ha akarom,
a szódást, a háziúrt, s a vejét,
ki egy háborúból már hazatért
és sebesült karjával öleli
Mancikát és fiát a szalonban,
csalóka idill, ott a sarokban
hová beszorult a történelem,
a nyugtalan múlt, itt e szegleten
majd vigasztalanul determinál,
a halál egy élőt sem negligál,
bár Mancika itt még oly eleven,
mint Marlene egykor a filmeken,
vagy egy másik fotón Pál és Jutka,
testvérpár, kezükben almacsutka,
a háttérben a büszke nagybácsi,
szebbet nem is festhetne Munkácsy,
nagy szakáll, czvikker, ősz fején kalap,
nem érdekeli, hogy a világ halad,
egyben tartja őt is a hagyomány,
úgy gondolja Isteni adomány,
az arcok mögött itt mennyi ember,
mennyi szeretet, háborgó tenger,
mosoly, pajkosság, ingatag remény,
ügyvéd, orvos, vélhetően szerény.
Szemtől szemben és élnek a képek,
elképzelem, nem ölnek az évek.

Hozzászólások

Hozzászólok